Hebime

Magyar hősök, hősi cselekedetek a II. Világháborúban

A Kopjás-mozgalom

 

A Kopjás-mozgalom a német Werewolf-csoportok mintájára, Magyarországon 1944-45 fordulójától szervezett mozgalom, melynek feladata a szovjetek által elfoglalt területeken szabotázs és diverzáns feladatok végrehajtása volt. A tagokat a honvédcsapatok állományából, a VKF/2 - parancsnoka ekkor Zákó András vezérőrnagy - toborzótisztjei válogatták.

 

Zákó András 1926-ban végzett a Hadiakadémián, ahol 1940 és 1942 között már alezredesi rangban oktatóként dolgozott. 1942-től a VI. hadtest vezérkari főnöke, immáron ezredesként, majd 1943-tól a 27. könnyű hadosztály vezetésével bízták meg. 1944-ben vezérőrnagyi rangban a VKF/2, valamint az Államvédelmi Központ élére nevezték ki. Bár Zákó Andrást Szálasi léptette elő tábornokká, és másokhoz hasonlóan ő is felesküdött Szálasira, szervezete inkább horthysta katonatiszteket igyekezett toborozni, mint kifejezetten nyilasokat. Ennek ellenére a magyar hatóságok a szervezetet teljes egészében fasiszta szervezetnek tekintették és minősítették. Ez az értékelés nem állt nagyon messze a korabeli amerikai hivatalostól.

 

Szálasi 1944. novemberében adta ki az utasítást ilyen alakulatok létrehozására. Sütő Gyula a hungarista mozgalom 18-32 éves tagjaiból, valamint a rendőrségi és csendőrségi állományúak, és a fegyveres nemzetszolgálat tagjaiból hozott létre csoportokat, amelynek kiképzésére Otto Skorzenyt, a náci Werwolf egyik vezetőjét akarták felkérni. Ennek az alakulatnak a vezetője Jancsuskó Gábor volt. Beregfy Károly szintén Szálasitól kapott parancsot hasonló szervezet felállítására, amely kb. 500 fővel jött létre a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség (KABSZ) és a fegyveres erők tiszti állományú tagjaiból. A KABSZ Zákó kopjásainak a kiképzésében is részt vett. Egyes források a "Kopjások" szervezetét tévesen a Hungarista Légióval azonosítják.

 

A "Kopjások" felett a közvetlen parancsnokságot a VKF/2 Különleges Alosztályának vezetője, Korponay Miklós látta el, aki a nyílt kiképzést és alkalmazást irányította.

 

A testületnek mind a német szárazföldi haderő (Heer), mind pedig a Waffen-SS felé közvetlen összekötőtisztjei voltak, akik révén a német parancsnokságok a Kopjás-mozgalom felett a parancsnokságot gyakorolták.

 

A háború végére - az 1945 utáni magyar állambiztonsági szervek adatai szerint - 10 647 fő (ebből 259 fő tiszt, 618 fő tiszthelyettes és tisztes) kapott a Kopjás-mozgalom központjaiban kiképzést.

 

1945 után a Kopjás-mozgalom törzse, Zákó és Korponay vezetésével nyugatra, a veisensteini hadifogoly-gyűjtőtáborba került. A Zákó vezette alakulatot később az ausztriai Absamban német hadifoglyok őrzésére foglalkoztatták. A hadifogságban felvették a kapcsolatot az angolszász hírszerző szervezetekkel, így alakult meg a Kopjás-mozgalom "utóda" a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége (MHBK), ami hivatalosan 1949. január 1-én, az ausztriai Klagenfurtban alakult meg.

 

Az MHBK fedőtevékenysége az emigrációba szorult főleg horthysta magyar katonatisztek, katonák anyagi, beilleszkedési segítése, az emigráció összefogása volt. Valójában katonai rendben felépített szervezet volt, amely amerikai támogatással hírszerző és diverzáns tevékenységet folytatott a Szovjet uralta Magyarország ellen, később már inkább csak a hírszerzésre koncentráltak.

 

Forrás: Történeti Hivatal (TH) O-14964

Szakály Sándor: A magyar katonai felső vezetés 1938-1945. Lexikon és adattár.
Radnóczy Antal: A magyar katonai emigráció története (1945-1990), Hadtörténelmi Közlemények 1998. 3.sz

Edited by Hebime
  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Révász József főhadnagy

 

Kivonat Martzy László gyalogos/árkász alezredes zászlóaljparancsnok leveléből:

 

"Révász József utász főhadnagy 1944. június 6-án került hozzám az oroszországi harctéren. A 3. század parancsnokává neveztem ki, mert annak előző parancsnoka megsebesült. 1945. január 10-én ,mint az 58/13. utász század parancsnoka parancsot kapott, hogy a Hárskúttól délre lévő Nyúlkapu 555. számú magassági pont környékén (Rozsnyó közelében), a fő ellenállási vonalunk előtt telepített, mintegy 280 db különféle aknát szedje fel. Révász főhadnagy a feladat elvégzésében maga vezette századát, és maga is 34 aknát felszedett ellenséges akna- és gyalogsági tűzben. Alárendeltjei látván a kiváló példát, feladatukat gyorsan és maradéktalanul végrehajtották.

 

Január 11-én éjjel a Hárskút-szádalmási műúton, a 472. sz. magassági pontnál, a fő ellenállási vonalunk előtt felrobbantott hidat kellett helyreállítani századával. A híd az ellenség által jól belátható területen feküdt. Az erős ellenséges tűzben Révász főhadnagy 30 utásszal először a roncsokat takarította el, majd az előre elkészített anyaggal 3 óra alatt egy 8 tonna teherbírású, 18 – 20 méter fesztávú hidat épített.

 

Január 12-én a század parancsot kapott, hogy a hadosztály jobb szárnyán bekövetkezett betörést reteszelje el, és szállja meg a Nagyzsomboly és Sasbikk magassági pontokat. Révász főhadnagy e területre érve azt észlelte, hogy az ellenség már megszállva tartja ezeket a pontokat. Öntevékeny, lendületes támadással a két magassági pontot visszafoglalta. Az ellenségnek, akik románok voltak, súlyos veszteséget okozott, 11 foglyot ejtett és négy honvédet kiszabadított a fogságból. Az ellenség ezután négy egymás utáni támadást indított, amelyeket százada élén, erős kézitusában visszavert.

 

Január 15-én századával a 12/II. gyalogzászlóalj jobbszárnyán támadott. Bár százada élén elsőnek ment neki az ellenségnek, a támadás erős ellenséges tűzben elakadt. Vesztesége 20 fő volt. A 12/II.zászlóalj parancsnoka ekkor megsebesült. Révász főhadnagy látva a válságos helyzetet, azonnal átvette a zászlóalj parancsnokságát. Csapataival 100 métert visszavonult, hogy ott reteszállást foglaljon el. Ezt a reteszállást január 17-ig tartotta az ellenség szünet nélküli ellentámadásával szemben.

 

Január 17-én a románok ismét súlyos támadásba mentek át. A századnak már csak 15 utásza maradt, mégis négyszer ment velük ellentámadásba. Ezzel megakadályozta, hogy az ellenség az állásaikba betörhessen. A negyedik ellentámadásnál veselövést kapott, de még ekkor is igyekezett a század harcát vezetni. A súlyos vérveszteségtől azonban eszméletét vesztette és rövid időn belül hősi halált halt.

 

A románok e keskeny sávban kb. 3 hadosztállyal végrehajtott támadása ezen idő alatt nem tudott tért nyerni, és így nem tudtak Rozsnyóra betörni. E jelentős elhárító sikerekben Révász főhadnagynak nagy része volt. Mind az utászoknak, mind a gyalogosoknak ragyogó példát mutatott hősi helytállásával."

 

Forrás: Kurdi József emlékkiadványa

Edited by Hebime
  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Wack Géza hadnagy

 

Wack Géza katonai szolgálatát a Nyíregyházi 4. Hadik András huszárezredben töltötte. Innen rövidesen a frontra vezényelték. 1941-ben a Gyorshadtest kötelékében egységével részt vett a Szovjetúnió elleni, győzelemmel végződött első hadjáratban. A 4/2 lovas század golyószóró rajparancsnokaként kitűnt helyzetfelismerésével és bátorságával. Hazatérve folytatta egyetemi tanulmányait, majd ismét a front következett.

 

A lovas hadosztállyal 1944-ben indult el, és egységével részt vett a Prjipet-i mocsarakban vívott, és rendkívüli veszteségekkel járó harcokban. A huszárokat német alárendeltségben olyan területen, és olyan feladatokkal küldték azt első vonalakba, amelyekre sem fegyverzetük, sem kiképzésük nem volt alkalmas. Ennek ellenére hősiesen helytálltak, de nagy veszteségeket szenvedtek. A vitéz hadnagy itt sebesült meg először, emiatt hosszú időre kórházba került. 1944 őszén már az alföldi súlyos harcok részese. A tiszaugi hídfőt személyesen vezetett rohammal foglalta vissza románoktól, a későbbi küzdelmek során Újkécskénél ismét megsebesült.

 

Felépülése után a dunántúli harcok részese. Itt ismét kitűnt kezdeményező készségével, és vitézségével. Januárban sikeres rohamot vezetett a Pusztavám melletti magaslat visszafoglalására, majd a Kotló-hegyi hőstett következett, egy igazi huszáros bravúr. Önként jelentkezett, hogy egy tiszti járőrrel felderítést végez az oroszok által elfoglalt Csákvár községben. Az éjszakában, -20 fokos hidegben, térdig érő hóban indult a csapat, és sikeresen túljutott az orosz vonalakon. Egészen Csákvár belsejéig hatoltak, a sötétben a fehér álcalepelben menetelő egység nem tűnt fel az ellenségnek. Ekkor egy túlbuzgó őr felismerte, hogy nem oroszok, és le kellett lőni, amelyet Wack Géza hajtott végre. Erre kitört a pánik, a megszállók hatalmas lövöldözésbe kezdtek vaktában, melynek során az egyik huszár páncélököllel kilőtt egy tankot. A zavart kihasználva a huszárok visszavonultak, és veszteség nélkül elérték a magyar vonalakat

 

A háború végén három év orosz hadifogság következett, amelyet a vitéz huszártiszt ismét csak túlélt. Érdemei elismeréseképp megkapta a Magyar Bronz Vitézségi Érmet, a Kormányzói  Különös Elismerést, az Újólagos Dicsérő Elismerést (ezüst vitézségi érem) és a német II.Osztályú Vaskeresztet.

 

Forrás: Győrffy-Villám András: Az utolsó huszárok II

Edited by Hebime
  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Vitéz nemes csíktaplóczai Lázár Károly altábornagy

 

1890. október 20-án született Zsebelyen (ma Széphely, Románia). Igazolt nemesi családból származó honvédtiszt, az I. Világháborúban huszártisztként harcolt az orosz, a román és az olasz fronton. A Császári és Királyi Hadsereg talán legszebben dekorált tisztje volt: Tiszti Arany Vitézségi Érem, Lipót Rend Lovagkeresztje, III. osztályú Vaskorona Rend, III. osztályú Katonai Érdemkereszt, Ezüst és Bronz Koronás Érdemérem, mindez hadiékítménnyekkel és a kardokkal. A Tanácsköztársaság Vörös Hadseregében harcolt a betolakodó román seregek ellen - kötelességből és hazaszeretetből szolgált a Vörös Hadsereg tisztjeként, nem politikai nézetei miatt.

 

1927-ben őrnagyként került vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó lovastestőrségébe, majd 1935-ben a lovastestőrség parancsnoka lett. 1936-ban ezredesként bízták meg a Magyar Királyi Testőrség parancsnokságával. Testőrparancsnoksága alatt elnyert kitüntetései: Magyar Érdemrend Középkeresztje, Magyar Érdemrend Tisztikeresztje, Újólagos Kormányzói Dicsérő Elismerés Ezüst Koronás Érdemérme. A tiszti kardbojthoz és eskühöz való hűségét fényesen bizonyította az 1944. évi német megszállás tragikus napjaiban.

 

1944. március 19-én, hajnalban Bajnóczy József vezérezredes - az éppen Németországban tartózkodó kormányzó és Szombathelyi vezérezredes után a honvédség parancsnoka - azt az utasítást adta Lázár tábornoknak, hogy a bevonuló német katonai egységekkel szemben minden fegyveres ellenállástól tartózkodjék. Lázár az utasítás teljesítését azzal hárította el, hogy a Vár védelmére vonatkozólag kizárólag a kormányzó rendelkezései a mérvadóak, távollétében pedig saját szuverenitását érvényesíti. Ezzel egyidejúleg parancsot adott ki, hogy a Vár területére német katona nem léphet, amennyiben ilyen kísérlet történik, azt fegyverrel kell megakadályozni. A német fegyvereseknek a Vár területéről való kizárásával különleges helyzet keletkezett. 1944. március 19-től kezdve az egész országban a Vár volt az egyetlen terület, amelyre a német megszállás nem terjedt ki. A közben hazatérő kormányzó jóváhagyta Lázár eddigi intézkedéseit. Március 21-től a testőrség megszállta a Vár kulcsfontosságú helyeit, és minden német behatolási kísérlet esetére tűzparancsuk volt.

 

Eközben Lázár a lakásán rejtegette a német hadifogságból Magyarországra szökött Howie brit ezredest, aki aztán Náday vezérezredessel Olaszországba repült, hogy tárgyaljon az angolszász hatalmakkal.

 

Júliusban Baky László, a Belügyminisztérium államtitkára a csendőrség egy részével puccsot akart végrehajtani és a kormányzót leváltani, illetve a zsidóság tömeges elhurcolására készült. A budapesti zsidóság deportálásának beszüntetését Horthy már július 5-én megparancsolta Bakynak, de az nem teljesítette. A deportálások megakadályozására és a csendőrpuccs leverésére a kormányzó megbízta Lázárt, aki energikusan intézkedett. Esztergomból felrendelte a Koszorus Ferenc ezredes parancsnoksága alatt álló Magyar Királyi 1. Honvéd Páncéloshadosztályt, amely körbevette és lefegyverezte az összevont csendőr erőket. Ez az akció 250.000 budapesti zsidó lakos megmentését jelentette - legalábbis ideiglenesen.

 

Quote

"Horthy és a magyar katonák akciója volt a Hitler által megszállt Európában az egyetlen eset, ahol egy Németországgal szövetséges ország reguláris hadseregét arra használták fel, hogy megmentsék a zsidókat. Ilyesmit képtelenségnek tartottam; azt hittem, téves jelentésről van szó, vagy álmodom – de nehány héttel később Lakatos Géza kitiltott engem Magyarországról."

- Otto Adolf Eichmann náci vezető vallomása 1961-es jeruzsálemi perében

 

Ifjú Horthy Miklós elrablásánál, amelyet a hírhedt SS-kommandó parancsnok, Otto Skorzeny és Gestapo-pribékek hajtottak végre, az ifjabb Horthy védelmére kirendelt három testőr a kialakult tűzharcban életét vesztette. Amint erről Lázár tudomást szerzett, azonnal egy Nimród páncélozott gépágyút és egy szakasz testőrt küldött a helyszínre, de már elkéstek.

 

Október 15-én elhangzott a kormányzó proklamációja, amely azonnal kiváltotta a német ellenintézkedéseket, de Lázár is résen volt. A Bécsi-kaputól kezdve elaknásította a várat, a testőrök ismét tüzelőállást foglaltak a legérzékenyebb helyeken. Lázár mindhalálig el volt szánva, hogy úgy a kormányzót, mint a Várat megvédi. Jellemző, hogy a németek - Veesenmayer birodalmi teljhatalmú megbízott, mint Bach-Zelewski tábornok, Varsó elpusztítója - Lázárral tárgyaltak. Mindketten követelték az aknazár eltávolítását, amit Lázár kurtán elutasított.

 

A németek ekkor Tigris páncélosok fedezete mellett megindították a támadást, amelyet Skorzeny ejtőernyős különítménye vezetett. Kemény tűzharc alakult ki. Az Ostrom utcában még egy 44.M Lövő Tányérakna (LŐTAK, Misnay József által tervezett, botlódróttal vagy elektromos gyújtással működésbe hozható, robbanással formált lövedék elvű oldal elleni akna, valószínűleg a világon a legelső ilyen típusú akna) is felrobbant, ami átütötte a szemközti ház oldalát is. A németek veszteségeket szenvedve vonultak vissza. Az ellenállás tovább is kitartott volna, ha Lakatos Géza miniszterelnök rá nem veszi a kormányzót a távozásra. Így a kormányzó kiadta a "tüzet szüntess" parancsot, és Lakatos kíséretében elhagyta a Várat. Német hadifogságba került, csakúgy, mint az ezután fegyvert letévő Lázár, aki nem volt hajlandó felesküdni Szálasira.

 

A Gestapo előbb Bécsbe, majd a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolta, aztán kiadták a nyilas kormánynak, amely "hűtlenség" vádjával lefokozta. A háború befejezése után nem ítélték el, mivel a zsidóság kiállt mellette, azonban 1951-ben családjával együtt kitelepítették. 1968. április 7-én hunyt el Budapesten, Pécelen temették el felesége mellé.

 

Forrás: www.vitezirend.co.hu

Földi Pál: Horthy tábornokai, Anno kiadó

 

Korábbi, kevésbé terjedelmes postom róla: 

 

Edited by Hebime
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Rumy Lajos ezredes és hegyivadászai

 

1944. július 23-án a szovjet 18. hadsereg támadást indított a Galíciában lévő magyar csapatok ellen, melynek következtében a súlyos veszteségeket szenvedett magyar 1. és 2. hegyidandároknak is vissza kellett vonulniuk a Kárpátokba. A szovjet 18. hadsereg alárendeltségébe tartozó 17. gárda lövészhadtest elfoglalta Delatynt, s a Prut völgyében a Tatárhágó felé tört előre, hogy azon átkelve elérje a Tiszát, s birtokba vegye Máramarosszigetet. A 2. hegyidandár alakulataiból létrehozott Rumy-csoport - Rumy Lajos ezredes a dandár gyalogsági parancsnoka volt, aki a Don-kanyart is megjárta a 31. gyalogezred ezredparancsnokaként -  a német 4. hegyihadosztállyal elreteszelte a szűk folyóvölgyben támadó szovjet 2. gárda ejtőernyős és a 8. lövészhadosztály útját. A terep adottságait kihasználva súlyos vereséget mértek a szovjet csapatokra, amelyeket felmorzsolva Delatyn térségébe vetettek vissza. Ez az augusztus 4-e és 10-e között lefolyt hadművelet, mely  magyar kezdeményezésre, magyar vezetéssel zajlott, megállította és az országhatár közvetlen közeléből eltávolította a túlerejű ellenséget, s mint ilyen, a magyar hegyicsapatok második világháborús szereplésének egyik legszebb fegyverténye.

 

Forrás: Illésfalvi Péter: Hegyicsapatok a m. kir. Honvédségben 1939-1945 között című tanulmánya - Megjelent: Harang (Veresegyházi Nemzeti Társaskör, 2002) 123-130. o., A magyar királyi honvédség hegyicsapatai 1939-1945 között

medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Hábel Pál hadapród őrmester és harckocsi legénysége

 

A jászberényi magyar királyi "Kiss Ernő altábornagy" 9. honvéd kerékpáros zászlóalj páncélos átképzése javában tartott, amikor elrendelték a gyorshadtest mozgósítását 1941-ben. A zászlóalj 1-2. százada kerékpáros maradt, míg a zászlóaljtörzs, a 3. és a 4. század 39 darab 1938 M. Toldi (A20 és B20) könnyűharckocsit kapott. A zászlóalj hadinaplójából kiderül, hogy "a harckocsik fele már a többszörösét lefutotta annak a kilométerszámnak, melynél hivatalosan generáljavításba kellett adni a harckocsit (…) a másik fele viszont vadonatúj. Ezeknél a régiekkel szemben a gyártásnál több változtatást eszközlöttek. Minthogy ezeket a harckocsikat néhány nappal az elindulás előtt vette át a zászlóalj, tartalék alkatrészekkel, ezen változtatásoknak megfelelően nem rendelkezünk. Ezek hiányában az­után egész csekély műszaki hiba miatt, mely egyébként a századoknál hamar kijavítható lenne, harckocsikat vagyunk kénytelenek hátrahagyni, mint üzemképteleneket. Egyébként maga a harckocsi anyag igen jó, kísérő feladatok megoldására kiválóan alkalmas, gyors, mozgékony és páncélzatához mérten tűzerős."

 

A jászberényi páncélosok 1941. július 13-án estek át a tűzkeresztségen Anto­nowka-Filjanowka térségében, ahol kilenc hősi halottat, két sebesültet és hat Toldi könnyűharckocsit veszítettek. A német alárendeltségben lévő 9/3. harckocsiszázad és a 9/4. század egy szakasza erőszakos felderítést hajtott végre. A hátráló szovjetek a faluba vezető út mentén és a faluban bújtak meg. Az élszakasz páncélosai 18 óra körül érték el a falut, ahol a szovjetek páncéltörő ágyúval két Toldit kilőttek. A századparancsnoki harckocsi és szakasza rádióösszeköttetés hiányában – a gyári új harckocsik többségébe ekkor még nem voltak beszerelve az R/5 rádió adó-vevők – nem tudta, mi történt, így követte Dorsan Alfonz hadnagy szakaszát. A helység bejáratánál aztán a századparancsnoki harckocsit is kilőtték. 

A parancsnok, vitéz Kárpáthy Tibor százados súlyosan megsebesült, míg kezelőit széttépte a robbanás. A zászlóalj hadinaplója szerint "a páncéltörő löveg újból kocsiját választja célpontul, mint ez várható volt. Nincs kiút. Ekkor Hábel Pál hadapród őrmester villámgyorsan felismerve a súlyos helyzetet, hősi elszántsággal kocsijával a kilőtt, önmagával tehetetlen parancsnoki harckocsi elé kanyarodik és saját testével fogja fel a neki szánt lövést. A hősi önfeláldozásban Hábel Pál hadapród őrmester és mindkét kezelője életét veszti és ezzel örökérvényű példáját adja a magyar katonai erényeknek és önfeláldozó készségnek (…)"

 

Hábel Pál hadapród őrmester és legénysége önfeláldozásának köszönhetően a 9/3. könnyűharckocsi-század parancsnokát, vitéz Kárpáthy Tibor századost sikerült kimenteni a roncsokból. A július 13-i támadás során kilőtt Toldi könnyűharckocsik rendszámai a következők: H-306, -314, -315, -316, -397, -399.

 

Forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/66270/Jaszvitezekrajtaelore

Haditechnika 2017/3.

Edited by Hebime
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

  • Recently Browsing   0 members

    No registered users viewing this page.