Hebime

Magyar hősök, hősi cselekedetek a II. Világháborúban

Mező Ferenc zászlós

 

1944. szeptember 3-án Kászonjakabfalvánál, a magyar 24. székely honvéd határvadász zászlóaljhoz tartozó szakasza (sem a század, sem a szakasz nem ismert, csak a zászlóalj) védőállására zúdult túlerejű ellenséges támadást, mint irányzó, személyesen kezelt géppuskatüzével feltartóztatta, majd az utolsó töltény kilövése után, súlyos sebesülése ellenére, közelharcban, kézigránáttal öt szovjetet ölt meg, végül is kilenc lövéstől találva hősi halált halt. A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet tizenhetedikként kapta meg, post mortem.

 

Forrás: Illésfalvi Péter-Kovács Vilmos-Maruzs Roland: "Vitézségért" A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetettek a második világháborúban, Varietas '93 Kft., 2001.

  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Vértes Vilmos százados

 

A 25. rohamtüzérosztály 1. ütegének parancsnokaként vett részt a tordai csatában. Mivel a 25. rohamtüzérosztályt a magyar hadvezetés már nem volt képes rohamlövegekkel felszerelni, így az ütegeket 1943 M 7,5 cm-es páncéltörő ágyúkkal látták el. 1944. szeptember 5-én a tordai műutat Pusztacsánon gyors csoportjával öntevékenyen lerohanva egy román tábornokot és egy főhadnagyot fontos hadműveleti iratokkal foglyul ejtett, majd szeptember 7-én a Szikla-szorosba visszaözönlő saját gyalogság- és vonatrészeket megállítva öntevékenyen szervezett szakasszal, a sziklákon tüzelő ellenségre támadott és azt onnan kiverte. Szeptember 13-14-én Tordánál páncéltörő ágyús ütegével igen erős ellenséges aknavető- és tüzérségi tűzben 3 harckocsit, 1 sorozatvetőt és több nehézfegyvert kilőtt, 7 harckocsit harcképtelenné tett. Szeptember 15-én a Tordai hídfőben, utcai közelharcban szakasza élén hősi halált halt. A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet posztumuszként kapta meg, tizennyolcadikként.

 

Forrás: Illésfalvi Péter-Kovács Vilmos-Maruzs Roland: "Vitézségért" A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetettek a második világháborúban, Varietas '93 Kft., 2001.

  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Tassonyi Edömér őrnagy és a honvéd ejtőernyősök

 

Akadémiai évei után, 1934. augusztus 20-án gyalogos hadnagyként került a 14. gyalogezredhez. 1938. szeptember 15-én vezényelték az akkor még gyerekcipőben járó ejtőernyős alakulathoz Szombathelyre, az úgynevezett ejtőernyőskerethez. November 1-én főhadnaggyá nevezték ki, 1939. februárjában pedig ideiglenesen átvette a keret parancsnokságát a repülőgép-balesetben megsérült vitéz Bertalan Árpád századostól. Augusztusban visszavezényelték a 14. gyalogezredhez, s még ebben a hónapban ezrede rohamszakaszának parancsnokaként részt vett egy rohamtanfolyamon, majd még kettőn 1939. késő őszén és 1940. májusában. Augusztusban az akkorra már zászlóaljjá szervezett ejtőernyősök 3. kiképzőszázadának lett a parancsnoka. 1941. március 1-én nevezték ki századossá, majd egy ideig a Légierő Parancsnokságon szolgált, mint önálló ejtőernyős-előadó. 1943. júliusában megszálló feladatok végrehajtására hadműveleti területre, az 1. könnyű hadosztály törzséhez vezényelték.

 

1944. augusztusában az 1. honvéd ejtőernyős-zászlóaljat, amely később ezreddé bővült, a magyar 1. hadsereg kötelékében az Északkeleti-Kárpátokba vezényelték. A harccsoport augusztus elején ért ki a hadműveleti területre és a hónap második felében felvette a harcérintkezést a szovjet 4. Ukrán Front alakulataival. Szeptemberben az I. zászlóalj feletti parancsnokságot Szügyi Zoltán alezredestől Tassonyi százados vette át. A zászlóalj Volóc térségében október 12-ig súlyos védelmi harcokat folytatott. Október végén az 1/I. ejtőernyős-zászlóaljat a Budapestet védő Attila-vonal soroksári szakaszára helyezték. A szovjet erők itt nem tudtak áttörni. A zászlóaljat november 12-én kivonták a térségből, és alig egy napos pihenő után Isaszegnél vetették be. Az itteni harcokban az 1/I. ejtőernyős-zászlóalj és az 1. páncélos hadosztály harcoló alakulatai kimagasló vitézséggel álltak helyt, Tassonyi vezetésével 14 szovjet harckocsit lőttek ki közelharc eszközökkel, miközben számos gyalogsági támadást vertek vissza elkeseredett kézitusában. Közben a súlyosan megsebesült Pokorny László őrnagytól Tassonyi ideiglenesen átvette az ejtőernyős ezred parancsnokságát. Az 1/I. ejtőernyős-zászlóalj november 23-ig tartotta a frontot Isaszeg előterében.

 

A zászlóaljat az arcvonalból való kivonása után Pápán helyezték el, hogy az zászlóalj felét kitevő veszteségeket pótolni tudják. Az ejtőernyős ezred ezután a közben felállított Szent László hadosztály állományába került. Az 1/I. ejtőernyős-zászlóalj német nyomásra december elején le lett szakítva a Szent László hadosztálytól és a Balatontól délre eső Kéthelynél került újra bevetésre, ahol újra különösen kitüntette magát. Az alakulat a település visszafoglalása után december 21-ig maradt a térségben, ekkor az ezredparancsnok közbenjárásának eredményeképpen kivonásra került, és visszahelyezték a Szent László hadosztály fennhatósága alá. Tassonyi századost Szügyi Zoltán vezérőrnagy, a hadosztály parancsnoka javaslatára 1945. január 1-én, 1944. november 1-jei ranggal soron kívül őrnaggyá léptették elő.

 

A leharcolt két ejtőernyős-zászlóaljat összevonták, de még így sem érte el egy teljesen feltöltött zászlóalj létszámát. Tassonyi alárendeltségébe került még egy gránátos- és egy újoncokból álló, gyalogos repülő lövészzászlóalj. Ezt a harccsoportot 1945. január elején vetették be a Garam alsó folyása körüli harcokban. A pár napos hősies, de rengeteg véráldozattal járó ellenállás után Komárom térségébe vonult vissza a harccsoport. Az ejtőernyős zászlóaljból kb. 100 fő maradt, az újonc- és gránátos zászlóaljnak pedig csak töredékei. Az ejtőernyősök maradékát Pápára helyezték az ezred újjászervezése érdekében.

 

Március utolsó harmadában került sor az ejtőernyősök utolsó bevetésére, de amikor március 28-án német parancsra át kellett volna lépniük az országhatárt, Tassonyi a szétzilált alakulat arcvonalból történő kivonása mellett döntött. Tassonyi őrnagy néhány emberével átcsúszott a fronton és Pápa felé vette az irányt. Később Budapestre ment, ahol igazoltatás közben 1945 áprilisában egy orosz járőr elfogta. Augusztusban sikerült megszöknie az Odessza melletti hadifogolytáborból, és rendkívüli megpróbáltatások után Ausztriába menekülnie.

 

Forrás: Illésfalvi Péter-Kovács Vilmos-Maruzs Roland: "Vitézségért" A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetettek a második világháborúban, Varietas '93 Kft., 2001.

Edited by Hebime
  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Pataki Imre százados

 

1943. május 1-jén vette át a 26/III. géppuskás század parancsnokságát. A 25. gyaloghadosztály kötelékébe tartozó ezredével 1944. április végétől tartózkodott a hadműveleti területen, részt vett a galíciai harcokban. 1944. májusának elején a 26/III. gyalogzászlóalj aránytalanul nagy védőkörletet tartott megszállva. Súlyos és hullámzó harcok folytak a Dubowy 688-as háromszögelési pont körül, mivel a Luczkytól keletre eső magaslat birtoklása harcászati szempontból igen fontos volt mindkét fél számára. Egy alkalommal a szovjetek oly erős lökése érte a zászlóaljat, hogy azt állásaiból kivetette. Pataki százados a visszavonulókat megállította, s egy újjászervezett kisebb csoporttal a támadókat oldalba kapva meglepte, s azokat szétszórta. A beálló esti sötétben vállalkozást hajtott végre, melynek eredményeképpen a szovjetek a Dubowy-ig visszaszorította, tartalékaikat megsemmisítette, majd másnap a magaslatot elfoglalta, s agy az arcvonalat helyreállította.

 

A 25. gyaloghadosztályt 1944. augusztus 27-től átirányították az erdélyi harctérre, de Pataki százados ott a harcokban nem vett részt, mivel édesapja temetésére szabadságot kapott. 1944. november 5-én az 1. gyalogezredhez vezényelték 1. segédtisztként. E beosztásban a Mátra-vidéki harcokban küzdött, majd csapattestét az arcvonalból kivonták, és Tapolcára irányították. 1944. december 10-től a 26/I. gyalogzászlóalj megbízott, 1945. február 10-től kinevezett parancsnoka lett, s részt vett a Balaton környéki harcokban Tihany és székesfehérvár között. Apárilis 2-án ezredkötelékben Sűrűházánál átlépte a magyar határt, s az Ostmarkba, Dornach faluba került, ahol zászlóalja további bevetésre már nem került. Május 8-án vagy 12-én Nertelbachnál szovjet hadifogságba került, ahonnan 1947. július 20-án tért haza.

 

Pataki Imre százados azon kevesek közé tartozik a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetettek közül, akivel kapcsolatban biztosan tudjuk, hogy odaítélték számára, de nem tudni hányadikként a Honvédség tagjai közül, s hogy pontosan mely haditettéért kapta azt. A háború legvégén történt adományozás már nem lett kihirdetve. Ő maga 52 esztendővel a háború befejezését követően, 1997-ben tudta meg ezt. Időskorára már a felterjesztésre sem emlékezett.

 

Forrás: Illésfalvi Péter-Kovács Vilmos-Maruzs Roland: "Vitézségért" A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetettek a második világháborúban, Varietas '93 Kft., 2001.

  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Elkezdtem egy ugyanilyen témakört is az angol fórumon. Oda jelenleg az itteni magyarok teljesítményeit kezdtem el feltenni, lefordítani. Ha akarjátok, ti is segíthettek ebben, illetve bármilyen nemzet kiemelkedő hőstetteit is beírhatjátok oda, akikről Gazsiék valamiért nem hajlandóak megemlékezni. Illetve szövetséges és orosz hőstetteket is. És mielőtt bárki belekötne az "orosz hőstett" kifejezésbe, igen, a teljesítményt és az önfeláldozást igenis értékelni kell, bármelyik oldalról is van szó.

  • Upvote 3
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

nemes Zepethneki Töttössy István főhadnagy

 

"1944-ben a 10. honvéd gyalogezred II. zászlóaljának voltam a parancsnoka, ahol abban a kitüntetésben részesültem, hogy Édesapád nemes Zepetneki Töttössy István, akit 1942. év június 18-án avattak fel mint hivatásos hadnagyot (született 1920. november 29-én Szombathelyen) parancsnokságom alatt előbb mint hadnagy, majd 1944. november elsejétöl mint föhadnagy zászlóalj segédtiszti, majd századparancsnoki minőségben.

 

Édesapád rátermett vezetö, kíváló katona, példát mutató hös harcos, a nélkülözéseket és fáradalmakat embereivel együtt elviselő önfeláldozó bajtárs és parancsnok volt, mintaképe a 'Ludovikás' tisztnek, akiket a kommunisták nagyon lenéznek otthon. ... Apádat három ízben terjesztettem fel kitüntetésre:

 

1944 tavaszán vagy nyár elején a Stanislau 'DK'-i térségben vívott harcok során az ellenség nagyobb és nagyobb erőket bevetve védekezett a magyar és német csapatok támadásai ellen, és amikor az ellenség Tarnovicza-Polna és Bohorodicin vonalon túlerőt vont össze, ez előrehaladásunkat leállította. Miután a felderítés eredményei az ellenséges helyzetet nem tisztázták, csak korlátolt célú támadást lehetett végrehajtani. Erre a feladatra zászlóaljammal együtt önként vállalkoztam. A támadást Töttössy parancsnoksága alatt az 5. század vezette be. Töttössy akkor segédtisztem volt és önként vállalkozott a megsebesült századparancsnok helyett a század vezetésére. Századát az esős idő és az igen sáros terep nehézségei ellenére mintaszerűen vezette amíg erős ellenséges tűzhatás az előnyomulást leállította. Töttössy hadnagy a komoly ellenállást látva azonnal határozott és egy 3 tagból álló rohamjárőrt véve magához (már csak Ploszkina Mihály őrvezető nevére emlékszem), hegyi facsoportokon keresztül közelharccal az ellenség védőállásába tört, amelyen az igen erős ellenséges tűz ellenére is sikerült áthatolnia. Személyes példáját előbb százada, majd a zászlóalj többi küzdői akadályt nem ismerő lendülettel követték. Támadásunk mintegy 2 km. mélységben haladt előre mikoris a jobbra és balra levő zászlóaljak lemaradása miatt azt le kellett állítanom. Töttössy hadnagy támadásával az ellenségnek halottakban és zsákmányban súlyos veszteséget okozott -- 79 hadifoglyot ejtett és 3 rohamlöveget zsákmányolt. Hadosztály parancsnokom Vasváry József vezérőrnagy az arcvonalat járva köszönetét és szerencsekívánatát fejezte ki Töttössynek és kifejezett kívánságára a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjére, a hadiszalagon és kardokkal terjesztettem fel. ...

 

Ez már Magyarországon történt. 1944. október 24.-én parancsot kaptam, hogy a 'Fritz-csoporttal' (10/II. zlj., 2 ta. tü. üteg és 1 német Sturm-Geschützkompanie) ingajáratban azonnal vonuljak Kisvárdára, hol egy német tábornok fog további parancsot adni. Kisvárdától nyugatra egy tanyában vártam a további parancsokat. Itt nemsokára megjelent a német tábornok, aki a helyzet ismertetése után parancsot adott, hogy Dombrádot azonnal vegyem birtokba, mert Dombrád az egyetlen hely ahol a Tiszán az előre elkészített nehéz hadihídanyagot át lehet szállítani. A hídra pedig itt nagy szükség van, mert az Erdélyből kivont maradványait a IV. német páncélos hadtestnek csak itt lehet partot váltani. Kérdésemre kijelentette, hogy Dombrádon 3 napja egy orosz gépkocsizó dandár van, melyet 2 napja 3 német Panzer Spee zászlóalj igyekszik kimozdítani, de eredmény nélkül. A parancsot nyíltan megtagadtam, mondván, hogy öngyilkosság lenne egy nappali támadást ilyen erők ellen végrehajtani. Végül megegyeztünk, hogy Dombrádot legkésőbb október 25.-én reggel 2 óráig birtokba fogom venni. 10 önként jelentkező járőrt összeállítva az est folyamán dombrádi Leventék segítségével begyülekeztünk a faluba. Minden ember MKB. 44-el (Sturmgewehr 44) és 15 kézigránáttal volt felszerelve. Töttössy parancsnoksága alatt a község nyugati felében levő 5 járőr volt. Éjfélkor kézigránátokkal és MKB tűzzel a faluban levő oroszok tökéletes pánikban igyekeztek ki a faluból, legtöbb lövegüket és gépkocsijukat az árokba borítván. Töttössy feladata volt a körzetében levő parancsnokságot elfoglalni és lehetőleg foglyokat ejteni. 11 orosz tisztet fogott el, közöttük egy vezérkari alezredest. Személyes bátorságáért Kormányzói Dicsérő Elismerésre terjesztettem fel. ...

 

A harmadik felterjesztésem Magyarországon a Zemplénagárd körüli utóvéd harcokkal volt kapcsolatban, amikor is egy, az állásainkba betört orosz századot hősies bátorsággal teljesen megsemmisített. Ez már 1944. novemberében történt, amikor is Töttössyt az Újólagos Kormányzói Dicsérő Elismerésre terjesztettem fel, a hadiszallagon a kardokkal.

 

Aláírások: nemes Friedenliebi Fritz Pál, M. Kir. őrnagy, Tóka Gábor, M. Kir. főhadnagy, Györváry József, tartalékos Zászlós".

(Személyi levél, Montréal, Kanada, 1980. augusztus 7.)

 

Az idézet a Töttössy nemesi család honlapjáról van, Továbbá ez az első alkalom ahol arról olvasok, hogy magyar katonák StG44-et használtak.

  • Upvote 3
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Vitéz kishindi Hindy Iván vezérezredes a Budapesten maradt magyar királyi honvédség parancsnokaként német főparancsnokság alatt, a honvédség részéről 52 napig irányította Budapest védelmét. A védelem ezernyi hősiessége még nincs megörökítve. A sok közül csak néhány filmkocka:

 

A Rákóczi-út egyik sarkán egy fiatal honvédtiszt egy géppuskával órákon keresztül egyedül tartott fel több század orosz katonát, csak menyasszonya segített neki a gépfegyver állandó hevederezésében és hűtésében. Amikor már a környéken százával feküdtek a halott orosz katonák, a fiatal honvédfőhadnagyot is halálra sebezte egy golyó. Menyasszonya már nem menekülhetett el a nyomban előre törő orosz katonák elől. Gyorsan felrohant a harmadik emelet sarokszobájába, és az ablakból hősi halott vőlegénye mellé vetette le magát.

 

A Böszörményi-úton, a csendőrlaktanya előtt, egy csendőrezredes és két honvédtiszt fia díszbe, Attila-kabátba öltözve, minden kitüntetésükkel a mellükön feküdtek utcakövekből emelt torlasz mögé akkor, amikor már nem lehetett tovább tartani a környéket, és fegyverrel a kezükben addig lőttek a közeledő orosz katonákra, míg mindhárman hősi halált haltak...

 

Forrás: Dr. Málnási Ödön: Magyar mártírok

Edited by Hebime
  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Mérei Sándor főhadnagy

 

"A fennmaradt dokumentumok alapján az egyik legeredményesebb magyar 7,5 cm-es 40.M páncéltörő löveggel (német 7.5 cm PaK 40) harcoló parancsnok Mérei Sándor főhadnagy volt, a 12. tartalékhadosztály nehéz páncéltörő ágyús századának egyik szakaszparancsnoka. 1944 október 13-án reggel 6 órakor Beregböszörményt szovjet géppisztolyos lövészek támadták. A községtől nyugatra a szovjetek öt harckocsival megpróbálták hátulról bekeríteni és megtámadni az ott védő 36/II. honvéd gyalogzászlóaljat. Ekkor Mérei főhadnagy észrevette a fenyegetést, és 7,5 cm-es lövegét a helyszínre vontatva három T-34-es harckocsit kilőtt, s ezzel a szovjeteket visszavonulásra kényszerítette.

 

Négy nappal később a szovjet 4. gárda-lovashadtest hadosztályai egész nap páncélostámogatással rohamozták Derecskét. A településtől nyugatra két szovjet szakasz két páncélossal (egy T-34-es harckocsival és egy - feltehetően SzU-85-ös - önjáró löveggel) megerősítve meg akarta kerülni a német 76. gyaloghadosztály tüzérségének ütegállásait. Mérei főhadnagy észrevette a nehéz terepen mozgó szovjetek szándékát, és 7,5 cm-es lövegét saját kezűleg irányozva mindkét páncélost kilőtte. A szovjet lövészek (valószínűleg gyalog bevetett lovasszakaszok) ezután futva visszavonultak. Ezzel Mérei főhadnagy az alföldi páncéloscsatában összesen öt szovjet páncélost lőtt ki, ezért később megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal."

 

Forrás: Regiment III. évfolyam 2007/2 száma

  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Tersztyánszky főhadnagy

 

"Kisvelence, 1944.XII.11.
Első lépcső Tersztyánszky fhdgy. parancsnoksága alatt a 3. század és Marcsa hdgy. 6 rohamlövege.(Marcsa hadnagy XII.9-én csatlakozott a huszárezred 1. osztályához 6 német mintájú rohamlöveggel, 3 db Nimród mintájú felderítő páncélgépkocsival és 1-1 Turán és Toldi mintájú könnyű harckocsival.Előzőleg az 1. páncélos hadosztálynál szolgált.)Támadási cél az előző napi védelmi vonal.

 

Második lépcső Széchenyi fhdgy. parancsnoksága alatt az 1. század.Ez, mihelyt az első lépcső Kisvelence első házsorát eléri, előnyomul, és a házak közt esetleg még védekező oroszokat onnan kifüstöli, majd a felvételi állást az előző napi vonalban újból birtokba veszi.

 

A támadás megindulása után, az első lépcső nagy lendülettel nyert tért, ami elől az oroszok az éj folyamán hevenyészve ásott gödreiket elhagyva, a házakban kerestek menedéket.

 

A második lépcső kisebb küzdő csoportokra bontva követte az elsőt, mindegyik küzdőcsoport megkapta a maga házait, amelyeket el kellett foglalni.

 

Mikor Tersztyánszky Kisvelence délen elérte az 1. század előző napi állásait és tapasztalta, hogy az üres, tehát előtte nincs már ellenség, egy igen merész elhatározással,- Marcsa hdgy.-al egyetértésben - felült embereivel a rohamlövegekre, és - képességük legnagyobb gyorsaságával - rátört a Gróf tanya elött készenlétbe helyezett ellenséges zászlóaljra. Mikor a 2. század állásai előtt elhaladtak, Kováts Károly hdgy., Nyerges és Jankovits zászlósok egypár emberükkel, öntevékenyen csatlakozott hozzájuk.

 

Hogy a harc miként zajlott le, pontosan nem tudom. A napló csak annyit jegyzett: "Gróf és György tanyák térségébe törtek, hol egy orosz zászlóaljat teljesen megsemmisítettek."

 

A tény az, hogy az oroszok a tüzet csak későn és kis hatással nyitották meg és így a páncélosok betörésével azonnal kézitusa keletkezett. Az oroszok egy része, köztük egy tiszt is, rögtön megadta magát, letépve rendfokozatát. A többi, - a hevenyészett lövészgödrökből futni kezdett. Ezek között Tersztyánszky fegyverei példátlan pusztítást végeztek.
 

Az ellenséges tűz azért mégis okozott nálunk is több sebesülést, - nagy kárunkra, - ezek között volt Kováts Károly hdgy. és Nyerges zászlós is.

 

10 h körül érkezett vissza Tersztyánszky fhdgy. Támadását mindössze 51 fővel indította, és ebből 13-an sebesülten tértek vissza. Bekísért 1 tiszti és 54 fő legénységi foglyot. Zsákmányolt 2 páncéltörő nehézpuskát, sok golyószórót, géppisztolyt, puskát, amennyit az emberek és rohamlövegek magukkal tudtak hozni..."

 

Forrás: Az I. Huszárhadosztály a második Világháborúban - Harctéri naplók, visszaemlékezések 1944-1945.

Veress D. Csaba: Magyarország hadikrónikája II. kötet,

Idézet: Tomka Emil, a m. kir. "Árpád fejedelem" 2. huszárezred I.osztályának parancsnokától

Edited by Hebime
  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Reök Attila és Szaller századosok

 

Az alábbi történet az 1.lovashadosztály nagyon nehéz harcai egyikéről szól, ahol a lengyelországi Kleck mellett, a német Harteneck lovashadtest részeként, a nagy szovjet offenzíva 1944. július 4-én úgy tört rájuk, hogy körülzárta a hadosztályt, de az alább leírt hőstettek miatt sikerült a hadosztályt kimenteni a gyűrűből.

 

"A Cepra hídjának közelében a dombtetőn álltam. Ekkor ért oda élével az északkelet felől visszaérkező gépkocsizó utászszázad, észak felől jövet pedig Reök százados nehéz harckocsi százada. Parancsnokaik éppen jelentkeztek. Ebben a pillanatban a tőlünk néhány száz méterre északkelet felé eső dombvonulat peremén több ellenséges harckocsi jelent meg és kezdett tüzelni minden mutatkozó célra: reánk, az utászokra, a Cepra menti felvételi állás csapataira, sőt a domb felett átcsúszó tüzérségi lövedékek a mögöttünk elterülő lapályon álló lovas és vezeték ló csoportok között robbantak, kavarodást okozva soraikban. Elérkezett a nap legválságosabb pillanata.

 

Sok gondolkodásra nem volt idő. Intézkedéseim nagyon rövidek voltak:
1. Reök századosnak a nehézharckocsiszázad parancsnokának személyesen:
 "Támadás! Irány az ellenség! A dombtetőn állj!"
2. Szaller századosnak a gépkocsizó utászszázad parancsnokának szintén személyesen: "Gépkocsiról! A harckocsi századot követve fel a dombra! Ott páncél védelem!"
3. Szabadhegy alezredesnek - ki a mögöttünk elterülő lapályon osztályának kötelékeit rendezte, - motorkerékpáros hírvivővel: "A 4/II. huszárosztály lóra! Visszavonulás ügetésben le délre a műútig! Ott Matuskovich őrnagytól kap további parancsot!"
4. Matuskovich őrnagynak személyesen: "Motorkerékpáron le a műútig! A hídnál feltartóztatni a visszavonuló kötelékeket és tovább irányítani a műúton nyugat felé Sinjavka területére. Az elsőül beérkező század biztosít kelet és dél felé! Felderítést kirendelni a mű-út mindkét oldalára! Makay ezredest itt bevárom, azután jövök le a műútra. Ha a Ceprá-n innen ellenség volna, áttörünk rajta!"


Még nem is végeztem Matuskovich őrnaggyal, már is dübörögtek Reök százados harckocsijai fel a dombra, nyomukban az utászok páncélöklökkel. Néhány páncéltörő ágyú gyorstüzet zúdított az ellenséges harckocsikra, melyek nyomban visszahúzódtak a fedező peremvonal mögé. Harckocsijaink nem álltak meg a dombtetőn, hanem heves tüzelés közepette nyomon követték a menekülő ellenséget, több harckocsit kilőttek és visszaverték az ellenséges páncélos élt követő, gyalogságtól kísért erősebb páncélos egységet is. Az ellenség két harckocsinkat kilőtte és a századparancsnoki harckocsi nyitott páncél-tornyában álló Reök százados súlyosan megsebesült, fél karját vesztette.


Ma is feldobog a szívem, ha visszagondolok vitéz Reök százados páncélosaira és Szaller százados utászaira. Felejthetetlenül előttem áll hősies rohamuknak képe. Nem tudták, hogy milyen erős az ellenség, nem tudták mi vár rájuk a dombvonulaton túl, de habozás nélkül villámgyorsan rontottak a szovjet páncélosokra, hogy megmentsék a helyzetet. És megmentették!"

 

Klecknél a lovashadosztály harckocsi-zászlóalja szinte teljes harckocsiállományát elvesztette az egyenlőtlen küzdelemben. Ugyanitt súlyos veszteségeket szenvedett a 3. és a 4. huszárezred is. Az 1. lovas-tüzérosztály valamennyi lövege megsemmisült. A bekerítésbe a hadosztály részei közül nem került be a 2. huszárezred, a 15. kerékpáros zászlóalj. és a 3. gépvontatású tüzér osztály, amelyek német alárendeltségben harcoltak az említett időpontban.

 

Forrás: az 1. lovashadosztály egyik hadinaplója

Idézet: Schell Zoltán ezredes, a m. kir. 1. lovashadosztály volt parancsnoka

  • Upvote 3
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Maár Gyula őrnagy és a 12/III. zászlóalj

 

"A cigándi Tisza védelmi vonalat zászlóaljunk számára általában 4 km szélességben utalták ki. A védőállások a part menti házakban voltak kialakítva, így műszakilag is erősebbek voltak. A megszálló legénység helyzete is jobbnak tűnt, mint az előző hónapokban. Az első vonal elé fektetett tüzérségi és gyalogsági zárótűz vonala hatásos volt. Ezen a területen közel egy hónapig védtünk. Ellenséges vállalkozások még a part szegélyét sem tudták megközelíteni. Veszteségünk az előzőekhez képest lényegesen kisebb volt. [...] A tőlünk jobbra lévő alakulatnál november 20-án nagyobb szovjet és román erők Tímárnál átkeltek a folyón. Az erősen fedett, bokros partszakaszon egy 3-4 km széles sávban beásták magukat. Mivel a német felső vezetés a Tisza vonalát tartani akarta, az átkelt ellenség visszavetését rendelte el. Ehhez Kenézlő területén nagyobb, 10-12 üteg erejű tüzércsoportot vont össze. Ennek tüzét a nyíregyházi 78. tüzérosztály parancsnoka, Mogyoróssy László alezredes vezette, míg a lőelemeket dr. Bernáth Zoltán tartalékos tüzér hadnagy, bemérőtiszt állapította meg. Az ellenséges tüzérség sem tétlenkedett. Pokoli tűzharc kezdődött. [...] A támadást a 12/III. zászlóalj hajtotta végre Maár Gyula őrnagy vezetésével. Felzárkózva a tüzérségi tűzre egy lendületes, elsöprő támadással visszavetette az ellenséget - mely többszörös túlerőben volt - a Tisza túlsó partjára. A megmaradt részeket foglyul ejtették. A felső vezetés a kimagasló haditettéért a zászlóaljnak a sisakon viselhető tölgyfalomb megkülönböztető jelzést adományozta. A hadseregen belül elsőként. Sajnos, ennek a kitüntetésnek nagy ára volt, közel 30%-os veszteséget szenvedtek."

 

Tölgy (nyáron) vagy fenyőág (télen) tábori jelvényt csak ünnepélyes alkalmakkor tűztek fel a sisakokra. Léteztek drótból és impregnált papírból készült tölgyfalombok is. Ezen jelvények ideiglenes rögzítését egyszerű dróthurokkal oldották meg, vagy csak egyszerűen a szellőző karikába illesztették bele. A tölgy vagy fenyőágat a sisak bal oldalán helyezték el. Az, hogy egy alakulat ennek a jelvénynek az állandó viselésére volt jogosult óriási kitüntetésnek minősült alosztály szinten.

 

Forrás: Bene János - Szabó Péter: Huszonnégyes honvédek a Kárpátokban

Idézet: Huszár László őrnagy

Edited by Hebime
  • Upvote 3
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Jónás ezredes

 

"Egy német páncélos tüzérezred parancsnoka egy magyar hadsereg tüzér parancsnokához 1945.évi január hó 10-én az alábbi jelentéseit terjesztette fel:
 

1., Jónás ezredes a Székesfehérvár körüli harcok óta mint az ezrednek alárendelt magyar egységek tüzér parancsnoka tartózkodik az ezrednél. Reábízott kötelékek körüli fáradhatatlan gondoskodása mellett állandó harckészség és harci kedvvel, alárendelt ütegeinek nemcsak mintaszerű ellátásáról, hanem egyenesen kiváló harcászati alkalmazásukról is teljes erejéből gondoskodott.

 

Jónás ezredes ezenfelül személyes magatartásával, mintaszerű, rámenős vállalkozó készségével csapatát harcos kedvének és harci erkölcsének legmagasabb fokra való emelkedésére ösztönözte. Így elsősorban az Ő érdeme, hogy a magyar tüzérosztály ütegei a Székesfehérvártól délre 1944. évi december hó 20-án lefolyt kemény harcokban tüzelő állásaikban a végsőkig kitartottak és közvetlen tüzükkel az ellenségnek súlyos, véres veszteségeket okoztak. Jónás ezredes maga is a tüzelő állásban tartózkodott, amikor az ellenség erős tüzérségi támogatás mellett tömött sorokban támadott. Mintaszerű nyugalmával és hidegvérével úgy tisztjeit, mint legénységét a legmagasabb harckészségre ösztönözte úgy, hogy azok magas veszteségeik dacára – ezen a napon egyetlen üteg tüzelőállásában 4 tiszt és 35 fő legénység esett el – kitartottak helyeiken és az ellenség rohamával szemben az utolsó pillanatig helytálltak.

 

Jónás ezredes a Székesfehérvár körüli harcok rákövetkező kemény csatanapjain is ismételten kitűnt vitézségével és félelmet nem ismerő magatartásával.

 

Jelentem, hogy a magyar ködvető osztály az ezrednek való alárendelése óta (1944.XII.24.) a harcban kiválóan bevált, különösen kiemelkedik parancsnokának, Havor őrnagynak az átlagon messze túlemelkedő harci készsége, kitűnő katonás beállítottsága és magatartása."
 

Vogl s.k.
ezredes és ezredparancsnok

 

Forrás: Magyar Honvédségi Rendeletek, 13. szám, 1945.

  • Upvote 3
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

OKH (Oberkommando des Heeres) dícséret a m. kir. 1. lovashadosztályról

 

1944, szeptember 14-én, a (német) Haderők Legfelsőbb Parancsnoksága jelentésében kihirdette:
"A Varsótól észak-keletre folyt heves csatákban, a m.kir. 1. lovashadosztály Ibrányi altábornagy parancsnoksága alatt különlegesen kitüntette magát szívós ellenállásával és bátor ellenlökéseivel."

 

Forrás: Janusz Piekalkiewicz: The Cavalry of World War Two

Edited by Hebime
  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Ismeretlen érsekújvári magyar katona

 

"Sajnos a neve nem maradt fenn az utókornak annak a magyar katonának, akiről e rövid történetet írom. Barátom családi fényképalbumában volt egy kép, melyen a nagypapája volt a szakaszával. Akkor mutatott egy katonára, mely a többinél egy fejjel magasabb volt, hatalmas termetével kirítt a csoportból. A keleti fronton esett el, egy sündisznó állásban. Úgy találtak rá, hogy a kezében még mindig szorította a gyalogsági ásóját, s közvetlen körülötte 13 szovjet katona holttestét számolták össze, akiket lőszere elfogyása után csapdosott agyon. Annyit tudott Róla csak még, hogy Érsekújvárra való volt. Béke poraira..."

 

Forrás: roncskutatas.hu

  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Pisky Zoltán ezredes

 

Pisky Zoltán ezredes, mint a 24. székely határvadász zászlóalj parancsnoka, a tordai temetőben, szűkebb törzsével az oroszok gyűrűjébe került. Kézigránáttal törtek ki, Pisky ezredes az élen harcolva nyitott rést. Bátorságát csak fokozza, hogy utolsónak hagyta el a temetőt a kitörés során. Marosvásárhelyen haslövést kapott, de felépülése után szolgálatra jelentkezett. A háború utolsó szakaszában eltűntnek nyilvánítják, valószínűleg szovjet páncélosokkal vívott egyenlőtlen harcban lelt hősi halált.

 

Forrás: roncskutatas.hu

  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

vitéz Sebő Ödön főhadnagy

 

1944. szeptember 23-án a szovjet hadsereg, az átállt román haderővel két helyen is átlépte a magyar határt. A magyar 2. hadsereg rövid, elkeseredett csatákban vereséget szenvedett. Ugyanakkor azonban a Csíki-havasokban, a Gyimesi-szorosban és környékén még tartotta magát és védte az ősi határt a 32. hegyi határvadász zászlóaljhoz tartozó harccsoport, Sebő Ödön főhadnagy parancsnoksága alatt. Hősiesen és olyan sikeresen harcolt, hogy a szovjet parancsnokság nagy erőket sejtett Gyimesbükk környékén.

 

Az ezeréves határnak ezt a szakaszát Sebő Ödön mihályszállási és gyimesbükki őrse próbálta megvédeni a rázúduló, aránytalanul nagyméretű szovjet túlerővel szemben - 2 hadsereg és 1 lovashadosztály. A gyimesi harcok három hétig tartottak. A Keleti-Kárpátok átjáróiban már mindenhol betörtek a szovjet csapatok, de Gyimes még mindig tartotta magát.

 

A Gyimesi-szorosból való kitörés után Sebő Ödön a 22. gyalog tábori pótezred zászlóaljának parancsnokaként a rábízott katonákat továbbvezette a Székelyföldön, Felvidéken, Csehországon át Németországig, állandó harcban, „halálra ítélt zászlóaljként".

 

Forrás: Sebő Ödön: A halálra ítélt zászlóalj, Gyimesi-szoros 1944

Edited by Hebime
  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites
On 2017. 03. 22. at 7:04 PM, Blackbird1 said:

Szép munka! Lassan könybe rendezheted.:-) Csak képek,térképek,újságkivágások kellenek és megvan a terjedelem.

Azt már mások megtették, én csak egy helyre gyűjtöm őket, mert mint minden II.Világháborús magyar vonatkozású dologban 33 különböző helyről kell az embernek információkat, morzsákat szereznie, én meg azt már kifejezetten utálom. :)

 

On 2017. 03. 22. at 7:20 PM, cnrhs3 said:

Köszönöm! Nagyon tetszik, remélem még sok hasonlót osztasz meg.

Természetesen bárki más is ide írhatja azokat amikről olvasott, hallott, ez nem az én exkluzív topicom. :salute:

Edited by Hebime
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Fürst Mátyás tizedes

 

Fürst Mátyás tizedes, az 1944 októberi tordai ütközetben páncélököllel 3 szovjet harckocsit lőtt ki, később rajával egy szovjet páncélos dandártábornokot is foglyul ejtett.

 

Forrás: roncskutatas.hu (a post írója egy ma már nem működő, Magyar Elektronikus Könyvtár linket is megosztott)

Edited by Hebime
  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Váradi zászlós és emberei

 

"...azt a parancsot kapta Váradi zászlós, hogy az Arad külterületéhez tartozó Gáj repülőteret vegye birtokba és tisztítsa meg az ellenségtől. Mivel a reptér előtt egy kukoricatábla volt, annak takarásában törtek előre, majd onnan kijutva tűz alá vették a meglepett 8,8 cm-es légvédelmi ágyúk kezelő legénységét. Kb. 20 percnyi kemény, véres harc után bejutva a földi célokra irányított ágyúk közé, elfoglalták a repteret, s az egyik hangárból kiszabadították a légvédelmi ágyúk német kezelőit."

 

Az eset 1944. szeptember 13-án történt.

 

Forrás:  Babucs Zoltán: Jászsági honvédek a II. világháborúban, I. kötet

Edited by Hebime
  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

A Tisza hős védői

 

Míg a fő szovjet erők északi irányban kísérelték meg a támadást, néhány lövészhadosztály Tiszafüredtől délre több hídfőt is alkotott a Tiszán. Tiszától keletre viszont egy maroknyi ejtőernyős csoport tartott megszállva nyolc napon keresztül egy hídfőállást és ezzel komoly szovjet erőket kötött le.

 

Szentes magasságáig a magyar csapatok az összes szovjet átkelési kísérletet felszámolták: itt került sor a háború talán utolsó lovasrohamára is. A Nádasdy huszárezred egyik osztálya Monspart Gábor őrnagy parancsnoksága alatt lovasrohammal foglalta vissza az ezrednyi erővel megszállt Alpár községet és egyetlen saját halott árán jelentős hadizsákmányt is ejtettek.

 

Komoly veszteségeket szenvedett a szovjetek oldalán harcoló 4. román hadtest is, mely Szolnoktól délre kénytelen volt kiüríteni tiszai hídfőjét a 20. gyaloghadosztály heves ellentámadásai miatt. A román katonák közt kitört pánikot a szovjet tüzérség zárótüze hallgattatta el: ennek következtében sok csalódott román katona inkább a hadifogságot választotta.

 

Forrás: roncskutatas.hu (a post írója egy ma már nem működő linket is megosztott)

Edited by Hebime
  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Bácsbokod hős védői

 

Az 1944 nyarától hazánkat elérő szárazföldi háború gyorsan elérte az ország középső vidékeit is. Szeptemberre a szovjet csapatok átlépték a történelmi határokat, majd a román átállás következtében délről betörtek Erdélybe. A Torda környékén megvívott csata a hősies magyar ellenállás ellenére is csak a szovjet-román erők lassítására volt elegendő, a front megtartására nem. A szovjet erők az Al-Tiszán átkelve nyomulhattak a Duna-Tisza közén előre.


Október 10-től a szovjet 46. hadseregcsoportot az újvidéki 16. határvadász zászlóalj mintegy 2000 fővel akarta feltartóztatni Óbecse térségében. A heves védekezés után gyors visszavonulás következett. Az alakulatban a hangulat igen rossz volt, sok volt a szökés, átállás, amit tetézett az állandó partizánveszély. A 3. Ukrán Front október 11-én elfoglalta Szegedet. A szövetségesek egyre hevesebben bombázták a bajai hidat. Az október 15-i sikertelen kiugrási kísérlet után a lakosság szenvedése tovább nőtt a hadszíntérré változott Kárpát-medencében.


A szovjetek csapatai október 20-ra elérték a Duna bajai előterében fekvő vegyes (magyar-német-bunyevác) lakosú kis települést, Bácsbokodot, ahol a 16. határvadász zászlóalj utászszázada védett. Ekkor már a zászlóalj parancsnoksága a minél sietősebb visszavonulás terveit kívánta megvalósítani. Bezdánnál akartak átkelni a Dunántúl felé. Október 20-án délelőtt tíz órakor a bácsbokodi templom tornyából szovjet lovas járőrt észleltek. Egy üteg a település leventepályájáról tüzelt rájuk, mire szovjet aknatűz érkezett válaszul. Néhány órára megtorpant az orosz előnyomulás, de az üteget is visszavonták Bajára. Az utászszázad parancsnoka a visszavonulás mellett döntött. Ám máig tisztázatlan körülmények között a község keleti határában mégis ottmaradt az utászszázad egy utóvéd szakasza. Ők, ellenben bajtársaikkal, vállalták a küzdelmet a szovjettel.

 

A déli órákban a Bácsalmás irányából előretörő szovjet harcfelderítő járőr a Mátételke-Bácsalmás útkereszteződéstől keletre a 2. tanyánál vette fel velük a harcot. A helyiek hatalmas fegyverropogásra emlékeznek, de a "csatának" szemtanúja nem volt. A félelmetes "pergőtűzben" a kis ellenálló csoport egy része a községen keresztül elmenekült. Az útkereszteződésnél hagyott "maradék" utóvédszakasz – talán egy ember kivételével - összes katonája hősi halált halt.

 

Baksa István (1913), Békés Ferenc (1915), Bérczes József (?), Hlozsán Sándor (1920), Irema László (1922), Kiss Imre (1914), Leitovitz Gyula (1912), Smatana László (1922), Stöcker Ernő (?), Szakos Béla (1911), Szijjártó Gyula (1914), Takács János (1907), Ujj János (1911); 2 fő neve ismeretlen.

 

Ugyanezen a napon az esti órákban bújt elő egy Szalma Ferenc nevű topolyai születésű honvéd, akit viszont másnap a "felszabadítók" elfogtak, további sorsa ismeretlen, bizonytalan. A halott katonákat október 22-én a bácsbokodi római katolikus temetőben hantolták el a helybeli lakosok: Pataki András, Hárs István, Petres József, Marcsinkó József. A község határában elesett honvédek két sírban nyugszanak, a feliratok név nélküli hősökként említik őket. (A név szerint ismert katonák közül 5 fő még mindig nem szerepel a központi katonai nyilvántartóban.)

 

A határvadász egység hamarosan megszűnt, mivel közülük november 29-én, Szekszárdnál közel 1000 fő hadifogságba esett. (A katonai nyilvántartás szerint itt és ekkor tűnt el hivatalosan, a már említett Szalma Ferenc is!) Bácsbokod polgári lakosainak élete is megnehezült. Október-novemberben többek is áldozatul estek (lelövés, kivégzés, erőszak stb.) a szovjet katonai megszállásnak. Nem beszélve a német ajkú lakosságról, akiket Málenkij robotra hurcoltak el.

 

Az október 20-i hősies ellenállás helyszínét több éve útszéli kereszt jelöli Bácsbokod határában, amit Ispánovity József és felesége állított (valószínűleg ezt a keresztet lehet látni a Google térképen is, ha Baja felől közelítjük meg Bácsbokodot). Minden évfordulón virágokkal emlékeznek rájuk. "Halott az, akit elfelejtenek. Mi nem felejtjük őket soha."

 

Forrás: Döme Ottó: Az 1000 éves Bácsbokod története. Bácsbokod Község Önkormányzata, Bácsbokod, 1998.
Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban, Osiris Kiadó, Budapest, 2004.

Edited by Hebime
  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Kósa András őrmester

 

"1944 karácsonyának második napján a Várhosszúréttől délre elterülő Szilicei fennsíkon védelemben lévő német és magyar egységeket kellett felváltani. Ez a felváltás azonban nem történhetett meg a szokásos módon, ugyanis a német zászlóalj védőkörzetében az egyik fontos magaslatot elfoglalták és kézben tartották a támadó román erők. Ezeket onnan ki kellett vetni. Mivel a németeket hátrairányították, ennek az akciónak a végrehajtása a zászlóaljra hárult. Egy önként jelentkezőkből álló 40 fős csoport Kósa András őrmester vezetésével, megfelelő aknavető és géppuskás egységek tűzelőkészítése után öldöklő kézitusával, közelharcban foglalta vissza a magaslatot. Súlyos veszteség érte a vállalkozó osztagot és egyben a zászlóaljat is. Parancsnokuk, Kósa András őrmester - nyírbátori lakos - a rohamozók élén harcolva súlyosan megsebesült és egyike lett ezredünk hősi halottainak. Példaképe volt mind életében, mind halálában a harcos szellemű, bajtársias érzésű magyar altisztnek, a becsületes gondolkodású, önfeláldozó, igaz embernek. Elvesztése mindannyiunkban kegyeletes érzéssel mély nyomot hagyott."

 

 

Forrás: Bene János - Szabó Péter: Huszonnégyes honvédek a Kárpátokban

Idézet: Huszár László őrnagy

Edited by Hebime
  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Győri Pál főhadnagy

 

"1945.I.26-án Vérteskozmára támadást indítottunk, melynek során csoportja élén, a legnagyobb ellenséges gyalogsági és aknavető tűzben elsőnek érte el a falut. Személyes példájával lelkesítette embereit, tűzfegyvereinek célokat adott, s így eredményes vezetésével csoportja egymásután emelte ki az ellenséges fészkeket. A házakba behúzódó oroszokat közelharcban kézigránáttal semmisítette meg. Miután a támadás elakadt és csoportját a bekerítés veszélye fenyegette, parancsra visszavonult és másodmagával géppisztolytűzzel tartotta vissza a magához tért ellenséget, hogy a sebesültek elszállítása lehetséges legyen. A túlerejű ellenséggel szemben ő fedezte mindvégig a visszavonulást. 27-én egy erős ellentámadó csoportot egy igen fontos magaslaton kis csoportja élén közelharcban megállított és visszavonulásra kényszerítette."

 

Forrás: Győri Pál tartalékos főhadnagy (42. gyalogezred) kitüntetési javaslata, 1945.02.12.

  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

  • Recently Browsing   0 members

    No registered users viewing this page.