Hebime

Magyar hősök, hősi cselekedetek a II. Világháborúban

Hárshegyi Antal tizedes

 

Hárshegyi címzetes tizedes a Korotojaknál, illetve a Potudany völgyében 1942. augusztus 7. és 13. között mutatott teljesítményéért érdemelte ki huszonhetedikként a Magyar Arany Vitézségi Érmet. Augusztus hetedikétől, a páncéloshadosztály ellentámadásának első napjától több ízben is kitüntette magát a helységharcban az 1. gépkocsizó lövészzászlóalj katonája. Amikor századának jobbszárnya magára maradt és híradó összeköttetése megszakadt, rajával öntevékenyen ellentámadásba lendült, és feltartóztatta az ellenséget, a híradást pedig helyreállította. A megújuló támadást tűzgépeivel és kézitusával megállította, és az ellenség visszavonult. A Korotojak belterületén vívott utcai harcokban szintén példamutató bátorsággal és lendülettel harcolt. Augusztus 13-án egy pinceablakban lévő géppuskaállást semmisített meg kézigránáttal, de közben halálos sebet kapott. Jeszdocsnaján temették el, a kitüntetést posztumusz kapta meg.

 

Forrás: Hegedős Gyula - Z. Szabó Béla: Hősök Aranygárdája, Budapest, Kellner ny., 1944.

  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Hebime, azt a történetet leírtad, amikor Magyarországot támadták a B-17-esek és amikor először találkozott a két fél, az amcsik azt hitték, hogy a Magyar Királyi Légierő Hitler Elit osztaga? /A fehér kereszt miatt/

 

Az is érdekes történet lenne.

medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Hebime, azt a történetet leírtad, amikor Magyarországot támadták a B-17-esek és amikor először találkozott a két fél, az amcsik azt hitték, hogy a Magyar Királyi Légierő Hitler Elit osztaga? /A fehér kereszt miatt/

 

Az is érdekes történet lenne.

Én úgy tudom, hogy az Olaszokkal kevertek össze minket, nem pedig valami elit osztaggal. De egyébként ez nem sztorizgatós topic, hanem kiemelt cselekedeteket gyűjtök ide, szóval ha nincs egy ehhez kapcsolódó olyan történeted, ami egy katona/pilóta példamutató magatartását és/vagy önfeláldozását ismerteti, akkor nem valószínű, hogy idekerül.  ;)s

medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Én úgy tudom, hogy az Olaszokkal kevertek össze minket, nem pedig valami elit osztaggal. De egyébként ez nem sztorizgatós topic, hanem kiemelt cselekedeteket gyűjtök ide, szóval ha nincs egy ehhez kapcsolódó olyan történeted, ami egy katona/pilóta példamutató magatartását és/vagy önfeláldozását ismerteti, akkor nem valószínű, hogy idekerül.  ;)s

Az amerikaiak voltak oylan suták, hogy valami német elitalakulatnak hitték a Pumákat.

Van fönt egy-két videó youtube-on, ahol erről beszélnek. Pontosabban egy könyvről, ami halált megvető bátorságú pilótáknak mutatja be a Pumákat, mert vakmerően csaptak le B-17 kötelékekre.

 

Tulajdonképpen csak arra voltam kíváncsi, hogy ezt leírtad-e, mert ha nem, akkor megírhatom én is - hátha benne lesz egyszer a játékban... hátha... :Ds

medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Delacasse Gábor őrmester

 

A spanyol nemesi családból származó hadiárva, kántortanítói képesítést szerzett, majd katona lett és a testőrségnél szolgált. 1943. január 8-án éjszaka hóleples honvéd rohamszakasz kelt át a befagyott Donon. Parancsnokuk a 28 éves daliás Delacasse Gábor hivatásos testőrőrmester volt, aki erre a vállalkozásra is önként jelentkezett. A folyón túl rövid tüzérségi tűzcsapás után megkezdték a támadást. A négy méter magas meredek partra csatárláncban kúsztak fel és rohamra indultak. Rátámadtak az első bunkerre... Az oroszok heves ellenállást fejtettek ki, de a honvédek szíve a helyén volt. Az árkászraj felrobbantotta az erődöt. A rohamcsapat ezután újabb erővel csapott le és egymás után öt erődítményt semmisített meg. Közben a bolsevisták ellentámadást indítottak. Heves tüzérségi és aknavető tűzzel védekeztek és a rohamcsapat több embere hősi halált halt, néhányan súlyosan megsebesültek. Delacasse rohamszakasza tovább támadott... Egy héttel később egy helységharcban ugyancsak, mint rohamcsapat parancsnok házról-házra küzdött az ellenséggel. Delacasse Gábor a várost megtisztította a bolsevistáktól, bajtársait kiszabadította, de az ütközet utolsó perceiben, honvédei élén fejlövést kapott és hősi halált halt. A Magyar Arany Vitézségi Érmet posztumuszként kapta meg, harmincadikként.

 

Forrás: Nemzeti Újság, 1944. június 25.

  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Bakondy Imre törzsőrmester

 

1933-ban vonult be, majd 1941-ben hivatásos állományba került. Végigharcolta az orosz harctereket, a II. és III. urywi ütközetben okirati dicsérő elismerésben részesült. Harminckettedikként részesült Magyar Arany Vitézségi Éremben, ama kimagasló vitéz magatartás elismeréséül, hogy 1944. október 8-án a súlyos ellenséges tűz alatt álló szentesi Tisza hídon át, egy kisebb önként jelentkezőkből álló osztag élén vontatójával öt ízben átment a folyó keleti partjára és tüzérosztályának négy lövegét a hozzájuk tartozó értékes műszerekkel és híradó anyaggal együtt vakmerő bátorságával mentett meg az ellenség kezére jutástól. A szentesi hídfőben a 2.huszárezred I. osztálya Tomka Emil őrnagy parancsnoksága alatt szervezte a védelmet. A szűkebb hídfőben az osztály 1., 5., 6.százada helyezkedett el, és az erős T-34 es tankokkal támogatott támadás ellen egész nap szívósan védekezett, lehetővé tették a visszavonulást és az eszközök egy részének megmentését. Itt harcolt Bakondy is, az I. honvéd gépvontatású tüzérosztály kötelékében. A háború végén orosz hadifogságba esett, ahonnan 1948 júliusában tért haza. Igazolták, majd a polgári életben géplakatosként, a Traktorgyár beüzemeltetőjeként dolgozott.

 

Forrás: Honvédségi Rendeletek, 1945., 5. szám

A 2. huszárezred naplója

Edited by Hebime
  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Lavrencsik István honvéd

 

Lavrencsik István 1943. októberében vonult be Ceglédre. A III. harckocsi ezred I.zlj. 4.szdban szolgált. A frontra 1944. tavaszán került ki. A fronton Tigris harckocsin volt irányzó. Harmincharmadikként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben, ama kimagasló vitéz magatartás elismeréseként, hogy 1944. július 26-án a nadvornai műút mentén vívott harcokban mint harckocsi lövegirányzó nyolc ellenséges harckocsit, több ágyút és sok ellenséges csapatszállító járművet lőtt ki, s ezáltal az ellenséges harckocsioszlop előnyomulását megakadályozta. Alakulatával 1944. augusztusában ért vissza Magyarországra. A háború végén súlyos lábsérüléssel amerikai fogságba került, ahonnan 1946-ban jött haza. 

 

Forrás: Honvédségi Rendeletek, 1945., 5. szám

Edited by Hebime
  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Kádas Géza szakaszvezető

 

1938. októberében vonult be, majd a 25. gyalogezred szakaszvezetőjeként vett részt az 1944. május 6-16 közötti súlyos védelmi harcokban. Május elején Kolomeánál egy igen fontos magaslatért (Hlubok?) raját személyes példaadással és hatalmas lendülettel vezette. Több kisebb ellenséges csoportot kézigránáttal küzdött le. Egy golyószóró fészket közelharcban, szuronyrohammal foglalt el, és zsákmányolta a tűzkész golyószórót. A következő napok megújuló támadásai során volt olyan éjszaka, hogy öt rohamot vertek vissza. Május 9-én amikor századának valamennyi tisztje és tiszthelyettese megsebesült, a századparancsnokságot öntevékenyen átvette. Az ellentámadásuk az intenzív aknatűz miatt nem tudott kibontakozni, és vissza kellett vonulniuk, de az kibontakozó túlerejű ellenség támadását nemcsak visszavetette, hanem az ellenséget teljesen meg is semmisítette. Két sebesült társát visszahozta, és golyószórójával fedezte a visszavonulást. Egyik vállalkozása során nyakán szilánktól sebesült, de a kötözőhelyről visszaszökött alakulatához. A harccsoportban mindenki ismerte elszánt bátorságát, mellyel új erőt öntött bajtársaiba. Május 16-án erős támadást kapott a 42 főre olvadt százada, a harc során bal lába olyan súlyosan sérült, hogy azt később amputálni kellett. Eszméletvesztéséig azonban vezette a küzdelmet. Háború után a társaihoz hasonló nehézségekkel kellett szembesülnie, majd portásként sikerült elhelyezkednie. Harmincötödikként részesült Magyar arany Vitézségi Éremben.

 

Forrás: Soproni Hírlap, 1944. július 29.

Honvédségi Rendeletek, 1945., 7. szám

Edited by Hebime
  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

vitéz Ujvári Mihály törzsőrmester

 

Harminchetedikként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben az ellenség előtt tanúsított kimagaslóan vitéz magatartásának elismeréséül, mert 1944. augusztus 3-án, 8-án és 11-én a nagy túlerővel támadó ellenséget, mint harccsoportjának parancsnoka, fél géppuskás századának összpontosított tüzével feltartóztatta, majd ellenük fergeteges rohamot intézve, azokat visszavetette. Az ellenség meg-megújuló támadását több ízben felfogta, az ellentámadás során a támogató gyalogságot megelőzve a támadási célt rohammal elsőként foglalta el. Egy szomszéd egység súlyos harcaiba öntevékenyen beavatkozott, s a maga irányozta géppuskával az ellenséget megsemmisítette. Rettenthetetlen bátorságával nemcsak saját egységét, hanem a közelben lévő más alakulatokat is magával ragadta. Ujvári tözsőrmestert (27/II.zlj.gp.szd.) a harmadikai, és a nyolcadikai teljesítménye alapján külön-külön is felterjesztették az arany vitézségi éremre. A háborút szerencsésen sebesülés és hadifogság nélkül megúszta. Parancsnokai még kétszer a Nagyezüst, kétszer a Kisezüst és egyszer a Bronz Vitézségi Éremre terjesztették fel, melyek elintézésére már nem került sor. A Vitézi Rend tagja lett 14971/1945.III sorolási számmal. A háború után a jutasi tiszthelyettesek megaláztatott sorsát keményen és méltósággal viselte.

 

Forrás: Honvédségi Rendeletek, 1945., 7. szám

Edited by Hebime
  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Drezsik Gyula őrmester

 

Érsekújvárott érettségizett, és 1942 októberében a komáromi 6.tábori tüzérosztályhoz hívták be. 1944 augusztus 2-án mint hadapród őrmester bemérőtiszt és szakaszparancsnok került ki a frontra.  Harmincnyolcadikként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben az ellenség előtt tanúsított kimagaslóan vitéz magatartásának elismeréséül, mert 1944. szeptember 19-én (az Uzsoki hágó előterében Turkánál) mint bemérő tiszt, amikor az ellenség főfigyelőhelyét teljesen bekerítette, a saját tüzérség tüzét a saját harcálláspontjára irányította és eközben elkeseredett közelharcban a gyűrűből kitört. A közelharcban az ellenségnek súlyos veszteséget okozott, de a figyelő teljes személyzete is elesett illetve megsebesült. Ezután két gyalogos rajjal a figyelőhelyet ellenállhatatlan rohammal újra birtokba vette, az összeköttetést újra megteremtette és a tüzérosztály tüzét 40 percen át - súlyos sebesülésig - úgy vezette, hogy az előrezúduló ellenséges erőknek súlyos veszteséget okozott és a támadás megakadt. Súlyos sebesülése következtében eszméletét elvesztette, majd amikor magához tért egy gyalogsági vonalon sebesülten is fontos jelentéseket adott. Sebesüléséből való felépülése után 1944. decemberében a pótkeretnél kellett jelentkeznie Komáromban, ahonnan még a Tátrában bevetésre került. Zászlóssá léptették elő. Orosz fogságba került grúziai Tifliszben töltött hosszabb időt.  A fogságból 1948. júliusában tért haza, majd mint technikus dolgozott.

 

Forrás: Honvédségi Rendeletek, 1945., 7. szám

Edited by Hebime
  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

vitéz nemes barankai Barankay József százados

 

Akadémiai évei után önként jelentkezett a 2. hadseregbe, ahol az 1. tábori páncéloshadosztály 5. tüzérosztályának lett az osztályparancsnok segédtisztje. Részt vett a Don folyónál a korotojaki, majd az uriv-sztorozsevojei hídfők felszámolásáért vívott harcokban, ekkor már mint az osztály parancsnoka. A hadműveletek során az osztály egyik ütege, melynek tüzét ő maga vezette, egy rohamszázad egy orosz erőd elleni harcát támogatta. Az erődöt néhány lövéssel szétrombolták, melyből a szovjetek a sebesültjeiket hátrahagyva, elmenekültek. Barankay az első behatoló honvédekkel együtt rontott az erődbe, majd mikor éppen az üldözésről intézkedett, az egyik könnyebben sebesült szovjet katona rálőtt a géppisztolyával. A százados bal karja súlyosan megsérült, de a seb ellátása után, az orvos utasítása ellenére tovább vezette az üteg harcát, s csak akkor hagyta ott ütegét, amikor 40 fokos sebláztól gyötörve hátraszállították. Az ellenség előtti kiemelkedő bátorságáért megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal.

 

Később, 1943-as németországi Jüterbogban történt rohamtüzér-kiképzése után, meghatározó szerepet játszott a magyar elit csapatnem, a roham-tüzérség megszervezésében, kiképzésében és harcvezetésében. Ő lett a frissen felállított hajmáskéri 1. rohamtüzérosztály parancsnoka 1943. szeptemberében. Az 1. rohamtüzérosztályt 1944. április végén mozgósították, Barankay csapattestét az Északkeleti-Kárpátok előterében zajló súlyos elhárítóharcokban vetették be. Az általa kiképzett osztály a galíciai Ottyniánál esett át a tűzkeresztségen. Az ő vezetésével két ütege a szolnoki 16. gyaloghadosztály egy zászlóalj erejű vállalkozását támogatta egy közel ezred erejű szovjet harccsoport ellen. A Barankay vezette rohamlövegek a zászlóalj élén betörtek az ellenség állásaiba, és azokat legázolva semmisítették meg őket.

 

Egy másik alkalommal az alakulat egyik rohamlövege egy támadás alkalmával az ellenséges állások előtt motorhiba miatt elakadt. Az ellenség részéről több kísérlet is történt a löveg megkaparintására, de mindegyik sikertelen maradt. Barankay egyik állandó mondásának megfelelően ("Egyetlen Zrínyi rohamlöveg sem kerülhet az ellenség kezére, de rohamtüzér sem élve!"), bajtársai segítségével megkísérelte kihozni a löveget az ellenség orra elől. Elsőként megpróbálták beindítani, de ez sikertelen maradt, majd az ellenség szakadatlan gyalogsági és tüzérségi tüzében, Barankay vezetésével vontató csigarendszert építettek ki, melynek drótkötelét is, élete kockáztatásával maga az osztályparancsnok akasztotta a lánctalpas harcjárműre. A löveget ilyen módon sikerült megmenteni, majd rövid idő múlva, a javítás után ismét harcba küldeni. Barankay százados ezért a tettéért ötödikként részesült a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremben.

 

Barankay a további napokban még kétszer sebesült meg, de ezzel nem törődve tovább vezette a rohamtüzérosztály harcait. 1944. július 13-án figyelőpontján, ahol két rádiósával tartózkodott, bombatalálat érte. Mindhárman hősi halált haltak. A fronton rohamtüzérosztálya két első hősi halottjának sírjai között egy helyet önmaga számára tartatott fönn a stanislaw-i temetőben. Halála után ide is temették bajtársai.

 

Forrás: Illésfalvi Péter-Kovács Vilmos-Maruzs Roland: "Vitézségért" A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetettek a második világháborúban, Varietas '93 Kft., 2001.

Edited by Hebime
  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Bozsoki János hadnagy

 

Gimnáziumi érettségivel 1940. december 1-jén vonult be a kaposvári 10. tábori tüzérosztályhoz. Bemérő tiszti tanfolyamot követően hadapród őrmesterré léptették elő. A 2. hadsereg mozgósítása után a IV. hadtest 10. könnyű hadosztályával vonult ki a hadműveleti területre, mint a 10. tábori tüzérezred bemérő, később a gyalogsághoz vezényelt összekötő tisztje. Első sebesülését Korotojaknál, a hídfőcsaták egyikénél szerezte. 1942. decemberétől zászlós. A 2. hadsereg doni pusztulása után, 1943. március 2-től a pécsi IV. légvédelmi tüzérosztály állományába került, ahonnan Bázakerettyére, az olajkutak oltalmazására vezényelték. Ezek után önként jelentkezett rohamtüzér-kiképzésre, majd a szigetvári 10. rohamtüzérosztályhoz került. 1944 szeptemberében az osztályt az erdélyi hadszíntéren vetették harcba. 1944. szeptember 21-én a 10/2. rohamtüzérüteg (Bozsoki ütege) kemény harcok után érkezett Kolozsvárra, ahonnan hat hadra fogható lövegével (egy rohamüteg 10 rohamlövegből állt) Tordára vezényelték a 10/1. üteg leváltására.

 

1944. szeptember 22-én, a reggeli órákban a szovjet erők nagyszabású támadást indítottak több hadosztállyal, páncélosok támogatásával. Több helyen áttörték az arcvonalat, támadásuk súlya Torda északkeleti széle közelében lévő Sósfürdő felé irányult. A 10/2. üteg parancsnokát összekötő tisztként visszavonták, így az új parancsnoki hierarchiában Bozsoki zászlós lett az üteg 2. szakaszának parancsnoka. A 6 rohamlöveg a sósfürdői teknő alakú völgyben, az ellenség felé vezető mélyen bevágott úttal szemben, annak betorkolásától kb. 400 méterre vett fel tüzelőállást, félkör alakban. A bokros, gazos terep rendkívül jól takarta a Zrínyi rohamlövegeket, így az útra bekanyarodó szovjet T-34-eket lesállásból tudták kilőni 50 méteres távolságból. A rövid, de intenzív tűzharcban 18 T-34-est sikerült megsemmisíteni, míg a szovjetek csupán egy Zrínyi rohamlöveg bal lánctalpát tudták lelőni. A harcfeladat teljesítése után Bozsoki zászlós rohamlövegével előretörve felmentett egy felderítő, zászlóalj erejű harccsoportot, amelyet egy magaslaton a szovjet csapatok zártak körül. Itt hallotta meg a harci zajt, hátrahagyott öt lövegét nagy erejű harckocsitámadás érte. Csak a sötétedés beállta után tudott elindulni a rohamlövegek felé, kúszva. A helyszínen három mozgásképtelen, és kettő sérült, de még mozgásképes Zrínyi rohamlöveget, több sebesültet és hősi halottat talált, de voltak eltűntek is. A sebesült és eszméletlen bajtársait kúszva vonszolta el az egyik működőképes Zrínyiig, majd azt beindítva, tolatva, arccal az ellenség felé kezdett el hátrálni. Bozsoki zászlós kénytelen volt a hősi halott vezető ölébe ülve elvezetni a járművet, mert annak lába beszorult a pedálok közé. A motor hangja és a mozgolódás magára vonta az ellenség tüzét, de szerencséjükre csak gyalogsági fegyverekkel lőttek rájuk. Tolatás közben a Zrínyi elakadt az országút széles, teknő alakú árkába. Bozsoki zászlós kimászott a harcjárműből, s az ellenséges tűzzel nem törődve, két emelő segítségével kiszabadította a 33 tonnás járművet, igaz ez csak másodjára sikerült. Mikor elérte a peremvonalat, a sebesülteket átadta a gyalogos bajtársaknak, értesítette a rohamüteg parancsnokságot, majd egy korty víz ivása után rohant vissza a második működőképes Zrínyiért. A szovjetek egy nagyobb magyar támadásra számítva ekkor már hátrébb vonták erőiket. Ezzel a harcjárművel már óvatosabban közelítette meg az országutat, és 20 perc után már újra a peremvonalnál volt.

 

A helyszínen maradt három mozgásképtelen Zrínyi és a hősi halott bajtársak holttesteiért egy vállalkozó csoport alakult meg a 10/1. üteg négy rohamlövegéből, a felderítőkkel beérkezett Bozsoki saját rohamlövegéből és 25 gyalog harcoló rohamtüzérből. A vállalkozó csoport a peremvonalat elérve megállapította, hogy a 3 Zrínyit a szovjetek ugyan még nem robbantották fel, de a völgyet már elözönlötték. Kemény tűzharc bontakozott ki, mely során egyszer le kellett kapcsolni a már vontatóláncon lévő lövegeket, hogy mind az öt Zrínyi vissza tudjon verni egy bekerítő szovjet csapatot. A harc során 5 gyalogos rohamtüzér esett el és Bozsoki zászlós is megsebesült, aki az e napon tanúsított bátorságáért megkapta a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet, a Magyar Királyi Honvédség 7. tagjaként.

 

Bozsoki zászlóst újabb bevetések után egy sebesülés következtében hazaszállították Budapestre kórházi ápolásra. A főváros körülzárása is a kórházban érte. A 10. rohamtüzérosztály Budára érkezésekor még sebesülten csatlakozott az ütegéhez. Az osztály-, majd ütegparancsnok harcképtelenné válásakor begipszelt karral is átvette a rohamtüzérosztály vezetését. Közben visszamenőleges hatállyal, 1943. november 1-jével kinevezték hivatásos hadnaggyá, s egyúttal a légvédelmi tüzérség állományából áthelyezték a tábori tüzérséghez. 1950-ben svájcba emigrált, folyamatosan tanult és így, mint technikus, egy pirotechnikai gyár rakéta- és fegyverkészítő részlegébe került. 1984. évi nyugdíjazásakor a nemzetközileg is elismert COBRA típusú páncéltörő rakéta gyártásának projektfőnöke volt. A rendszerváltás után a Honvédelmi Minisztérium Rehabilitációs Bizottsága javaslatára a honvédelmi miniszter 1993-ban Bozsoki Jánost alezredessé léptette elő, a Magyar Köztársaság Elnöke pedig 1993. május 23-án a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje kitüntetést adományozta.

 

Forrás: Illésfalvi Péter-Kovács Vilmos-Maruzs Roland: "Vitézségért" A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetettek a második világháborúban, Varietas '93 Kft., 2001.

  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Siprák László őrnagy

 

A 25/I. zászlóalj parancsnokaként, 1944. május 7-16 között súlyos védelmi harcokban vett részt Galíciában. Május 7-én a hluboki magaslatot egy személyesen vezetett rohammal elfoglalta, majd május 9-én pedig zászlóalja élén az ellenség védelmének súlyán áttört és páncélosokkal kísért több ellenséges ellentámadást kivédett. Később az ellenség gyűrűjéből kivágta magát, majd zászlóaljának visszavonulását személyesen fedezte néhány nehézfegyverrel, miközben megfogyatkozott egységeinek élén támadásba átmenve birtokába vett egy fontos tereprészt. Ezért a tettéért megkapta a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet, a magyar hadseregben nyolcadikként. Később, 1944. szeptember 22-től október 4-ig védte a Torda város kulcsát képző 429-es magaslatot. A magaslat ellen minden nap, éjjel és nappal is indítottak támadást a szovjet erők, minden harci eszköz bevetésével. Szeptember 23-án a két ízben elvesztett magaslatot a magyar erők, Siprák őrnagy személyes vezetésével, egy éjjeli ellentámadással visszafoglalták. Október 4-én éjjel, bekerítése után is csak akkor hajtotta végre a visszavonulási parancsot, miután meggyőződött róla, hogy a Torda városában lévő erők kijövetele már biztosított. Mivel a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremre, valamint a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztjére ekkor már felterjesztették, ezért a tettéért soron kívül alezredessé léptették elő.

 

1945. Május 15-én, mint a 25. gyalogezred parancsnoka esett szovjet hadifogságba Ausztriában, az Osztrák Őrgrófság (ném.: Ostmark) területén. Fogsága ideje alatt két alkalommal is igen súlyosan megverték, aminek következtében bal keze lebénult. Egyszer azért verték meg, mert a genfi egyezményre hivatkozva megtagadta a munkát, mint tiszt (az egyezmény szerint tisztek csak akkor dolgozhatnak, ha önként jelentkeznek rá), másodszor pedig azért, mert egy halott honfitársa ágya mellett imádkozott többedmagával, ami súlyos bűnnek számított. 1955-ben amnesztiával szabadult, november 25-én hazabocsátották Szegedre. 1977-ben halt meg Szegeden.

 

Forrás: Illésfalvi Péter-Kovács Vilmos-Maruzs Roland: "Vitézségért" A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetettek a második világháborúban, Varietas '93 Kft., 2001.

Edited by Hebime
  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Ágner Gyula főhadnagy

 

A 13. hegyivadász-zászlóalj páncéltörő ágyús szakaszának parancsnoka 1944. április 26-27-én, Peczenizynnél vívott elhárító harcok során szakaszával, harckocsikkal kísért túlerejű ellenséges támadással szemben, fölényes tűz alatt tartott nyílt tüzelőállásból támogatta eredményesen a magyar csapatokat. A zászlóalj kikényszerített éjjeli visszavonulását önként vállalva, ellenséges harckocsiktól körülvéve, teljesen elszigetelt helyzetben, másfél órán át sikeresen fedezte. Másnap, április 27-én, szintén önként vállalva, a leghevesebb aknavetőtűzben megsemmisített egy rejtett szovjet géppuskafészket, amely veszélyeztette az arcvonalat. A vállalkozás során hősi halált halt. A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet posztumusz kapta meg, kilencedikként.

 

Forrás: Illésfalvi Péter-Kovács Vilmos-Maruzs Roland: "Vitézségért" A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetettek a második világháborúban, Varietas '93 Kft., 2001.

  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

vitéz Székely Ákos II. vezérkari százados

 

1944. április 7-től május 8-ig, valamint a július 22-27-ig terjedő súlyos harcok időszaka alatt Székyel százados a legveszélyeztetettebb helyeken és a legválságosabb időszakokban, seregteste, a 2. páncéloshadosztály vezetésébe gyakran öntevékenyen és igen eredményesen avatkozott be és ezt páratlan tetterővel, mozgékonysággal és hősies bátorsággal végezte. Július 25-én a pismienicznyi és cuczylow-i hídfők védelmének megszervezésével lehetővé tette a seregtest vonatrészeinek szervezett elvonulását. Másnap a luchowczei hídfőállás megszervezésében vett részt, majd amikor a szovjetek körülzárták, átvéve a hídfő feletti parancsnokságot, azt estig hősiesen tartotta, majd a sötétséget kihasználva, a híd felrobbantása után a seregtest felvételi állásába harccsoportját sikeresen kivonta. A rosulnai utóvédállás harcaiban a seregtestparancsnok előretolt harcálláspontján hősies bátorsággal működött közre a szovjet átkaroló kísérletek elhárításában, majd a törzs bekerítésekor fegyverrel a kézben, hősies bátorsággal harcolva, a lukwai völgybe húzódott ellenség visszavetésére ellentámadást vezetett, miközben súlyosan megsebesült. Tettéért tízedikként kapta meg a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet. Felépülése után nyugati hadifogságba esett, amelyből nem tért vissza, letelepedett az Egyesült Államokban.

 

Egyetlen fia a West Point-i Katonai Akadémián végzett, s mint ifjú hivatásos tiszt hősi halált halt Vietnamban.

 

Forrás: Illésfalvi Péter-Kovács Vilmos-Maruzs Roland: "Vitézségért" A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetettek a második világháborúban, Varietas '93 Kft., 2001.

  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

nemes alsókománai Álgya-Pap Zoltán altábornagy

 

1944. szeptemberétől vezette még vezérőrnagyként, az újra felállított V. hadtestet, amely a magyar 1. hadsereg kötelékébe került. 1944. október 23-26-án Szolyva Munkács területén vívott, igen súlyos és válságos elhárító harcok folyamán, a sokszoros túlerejű és harckocsi egységekkel megerősített ellenséggel harcoló megrendült csapataink élére állva személyesen vezetett ellentámadással az ellenség előretörését megakadályozta és ezzel a saját erők sikeres kivonását biztosította, majd később, amikor harckocsikkal megerősített túlsúlyban lévő szovjet erők az általa vezetett egységét is átkarolták, vitéz magatartással, fölényes harcot folytatva kitört egységével az ellenség gyűrűjéből. Tettéért tizenegyedikként részesült a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremben.

 

Forrás: Illésfalvi Péter-Kovács Vilmos-Maruzs Roland: "Vitézségért" A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetettek a második világháborúban, Varietas '93 Kft., 2001.

  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Rechtzügel Árpád százados

 

A honvédség 12. tagjaként kapta meg a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet, mivel a Tordai csata során, 1944. szeptember 16-án éjjel, egy 6 főből álló felderítő járőrével mélyen az ellenség arcvonala mögé hatolt és egy repülőtéren az ott vesztegelő 27 repülőgépet megrongálta, a hangárt felgyújtotta, és ezzel az ellenség légi tevékenységének lehetőségét erősen csökkentette, ami kihatással volt az egész arcvonalra.

 

Forrás: Illésfalvi Péter-Kovács Vilmos-Maruzs Roland: "Vitézségért" A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetettek a második világháborúban, Varietas '93 Kft., 2001.

  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

vitéz nemes alsótorjai Vastagh György ezredes

 

1941. október 1-én nevezték ki az 1. gépkocsizó zászlóalj parancsnokává. Alakulatával részt vett a magyar 2. hadsereg Don menti harcaiban, személyes bátorságával és példamutatásával kétszer is kitűnt a nyári hídfőharcokban. Kérelmezték is nála a Katonai Mária Terézia Rendbe való felvételt is. 1941. november 1-től az 1. gépkocsizó lövészdandár parancsnoka, majd a dandár december 1-én ezreddé alakult át. Vastagh György, ekkor még alezredesként 28 nap szabadságra távozott 1941. december 14-én, így a január közepi áttörés alatti harcokban és a visszavonulásban nem vett részt. Ezredessé 1943. május 1-én nevezték ki, beosztása nem változott. Ezredével a magyar 3. hadsereg kötelékében vezényelték ki újra a frontra 1944 őszén. Ezrede szeptember 13-án elfoglalta Aradot. A hónap végére az előretörő szovjet erők elől az ezred visszavonult, és legsúlyosabb harcait Szentesnél vívta szeptember 30. és október 9. között. 1944. október 9-én Vastagh ezredes alakulatával kitört a szovjet csapatoktól körülzárt szentesi hídfőből, és visszafoglalta a szovjet páncélosok által körülzárt Tisza-hidat. Ezzel az akciójával lehetővé tette több magyar alakulat számára a visszavonulást a hídfőből. A vállalkozás közben az ezredes az ellenséges tüzérségi tűztől súlyosan megsebesült, lábán és hasán szenvedett aknaszilánk sérüléseket. A sebesült törzstisztet a kecskeméti csapatkórházba szállították, de az orvosi beavatkozás ellenére másnap, október 10-én belehalt sérüléseibe. 1944. október 17-én temették el Budapesten a Farkasréti temetőben, de 1968-ban exhumálták és földi maradványait a Balatonalmádiban lévő családi kriptában helyezték örök nyugalomra. A Magyar Tiszti arany Vitézségi Érmet post mortem kapta meg a honvédség 13. tagjaként.

 

Forrás: Illésfalvi Péter-Kovács Vilmos-Maruzs Roland: "Vitézségért" A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetettek a második világháborúban, Varietas '93 Kft., 2001.

  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Jónás Miklós zászlós

 

1942-ben a 30. harckocsiezred I. zászlóaljának kötelékében került ki a doni arcvonalra. A szovjet csapatok 1943. január 12-14. áttörésekor eltűnt, de január 17-én előkerült. Az 1943. január 20-tól február 9-ig lezajlott súlyos elhárító harcokban, mint harckocsi-szakaszparancsnok, döntő módon hozzájárult az 1. páncéloshadosztály szorongatott helyzetből való sikeres kivágásához. E harcok folyamán súlyos betegen, még akkor is gyalog harcolt, miután a szovjetek kilőtték a harckocsiját, egészen addig, amíg eszméletlenül kórházba nem szállították. Bátorságáért és önfeláldozó magatartásáért a honvédség 15. tagjaként kapta meg a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet.

 

Forrás: Illésfalvi Péter-Kovács Vilmos-Maruzs Roland: "Vitézségért" A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetettek a második világháborúban, Varietas '93 Kft., 2001.

  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Lövei Dániel zászlós

 

1944. március 28-án a Niezwiczka-Obertyn közötti védőállás ellen intézett és harckocsikkal támogatott túlerejű ellenséges támadás elhárításánál a megrendült legénységet maga köré gyűjtötte, és lendületes ellentámadással az állásaiba betört ellenséget kiverte. Másnap, március 29-én ezrede védőkörletét, majd a főellenállási vonalat áttörő 35-40 T-34-es harckocsi mögött támadó szovjet gyalogság leküzdésénél golyószóróval harcolt az ellenség ellen, míg lőszere el nem fogyott. Ekkor egy köteg robbanóanyagot erősített a testére, és az egyik közelgő T-34-es harckocsira vetette magát, s azt megsemmisítve, azzal együtt a levegőbe repült. Tettéért post mortem kapta meg a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet a honvédség tizenhatodik tagjaként.

 

Lövei Dániel feleségét a szovjetek Hejőcsabára internálták, mert szerintük a férje háborús bűnös, mivel felrobbantott egy szovjet harckocsit. E bélyeg miatt a fiatal özvegy később nem kapott hadisegélyt, élelmiszerjegyet, s más hátrányok is érték.

 

Forrás: Illésfalvi Péter-Kovács Vilmos-Maruzs Roland: "Vitézségért" A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetettek a második világháborúban, Varietas '93 Kft., 2001.

  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

  • Recently Browsing   0 members

    No registered users viewing this page.