Hebime

Magyar hősök, hősi cselekedetek a II. Világháborúban

vitéz Enczi Mihály szakaszvezető

 

Kárpátalja visszafoglalása során, a Nagyszöllős felszabadításáért vívott harcban vitéz magatartásával egy cseh harckocsitámadást hiúsított meg. A magyar királyi 24. honvéd határvadász zászlóaljbeli szakaszvezető nyugalma, hideg, kiszámított és határozott cselekvése megtörte a zászlóaljának előrenyomulását akadályozó cseh ellenállást. A háború megkezdésekor már a testőrségnél szolgált. A háború végén a Szent László hadosztály harcaiban vett részt hivatásos őrmesterként. 1940-ben a Vitézi Rend tagja lett, 1943-ban a Magyar Bronz Érdeéremmel tüntették ki. Ötödikként részesült Magyar Arany Vitézségi Éremben.

 

Forrás: Magyar vitézi tettek gyűjteménye I.

medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

vitéz Tóth János szakaszvezető

 

Délvidék visszacsatolása során az 1.gk. dandár felderítő zlj. páncélgépkocsi osztagának élén haladt. Az előrenyomulás során több alkalommal is kitűnt személyes bátorságával, kezdeményezésével. Dunagálos után egy szállítóoszlopot ért utól, azt megsemmisítette és foglyokat ejtett. 5 km előre haladás után kerékpáros szakaszt számolt fel. 8 km-rel tovább Petrőc-től délre ezred utóvédjébe ütközött. Repeszgránáttal és géppuskával tűz alá vette az ellenséget. A gyors tűzcsapás megakadályozta a szerbeke rendezett ellenállását. A csaknem egy órás küzdelem során az ellenállást felszámolták. Azon kivételes esetek személyek közé tartozik, akit egy nap helytállásáért arany és nagyezüst vitézségi éremre is felterjesztettek. Az orosz harctéren Balin községtől Dunajevci irányába előretörve orosz lovassági egységet tűz rajtaütéssel megsemmisít, a híd robbantását megakadályozta. Ezért a fegyvertényéért a Nagy Ezüst Vitézségi Éremmel tüntették ki. 1942-ben a Vitézi Rend tagja lett. 1942 őszén a Don kanyari hídfőcsatákban vett részt, ahol karlövéssel sebesült. 1944. december 3-án Székesfehérvár-Lovasberény között a 201. önálló zlj. gépvontatású nehéz páncéltörő ágyús szakasz kötelékében harcolva eltűnt. Kilencedikként kapta meg a Magyar Arany Vitézségi Érmet.

 

Forrás: Hegedős Gyula - Z. Szabó Béla: Hősök Aranygárdája, Budapest, Kellner ny., 1944.

Magyar vitézi tettek gyűjteménye II.

Edited by Hebime
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

vitéz Pataky (szül.: Pilipár) Dezső őrmester

 

A háborút végigszolgálta, a Felvidéki, Erdélyi és a Délvidéki Emlékérem mellett a Bronz és az Arany Vitézségi érmet is kiérdemelte. 1941 augusztus 14-én a Dnyeper mentén Kandilina körül kifejlődő harcokban a 12. kp zlj. felderítőjárőr parancsnokaként járőrével merészen rajtaütött a községen átvonuló túlerejű ellenséges oszlopon. Meglepő tüzével olyan kavarodást okozott az ellenség soraiban, hogy a járőr mögött elővonuló honvéd századdal támadásba lendülhetett, melynek során 40 foglyot ejtett. Másnap hasonló felderítés során behatolt az ellenség utóvédje közé, és azt szétugrasztotta. Ekkor 30 foglyot ejtett, nyolc lovat és négy járművet zsákmányolt. További előnyomulása során ellenséges lövegszakaszra bukkant, amit habozás nélkül megrohamozott, kezelőszemélyzetét kézitusában leküzdötte, a megmaradt legénységet foglyul ejtette, két löveget és vontatójárművet zsákmányolt. A zsákmány visszaszerzésére kifejlődött ellentámadás gyűrűjéből kivágta osztagát. Később Záporozsje szigetén volt védőállásban, ahol volt olyan nap mely során hét hullámban támadták állását. Jutasra tanfolyamra vezényelték, majd zászlósi kinevezést kapott. A Vitézi Rendbe felvették, avatása 1942.10.18-án Munkácson volt. Nevét ennek kapcsán változtatta Pataky-ra.

 

Forrás: Magyar Katonaújság, 1942. január 24.

Edited by Hebime
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Havasi Gyula szakaszvezető, Magyar Pál (rendfokozata nem ismert), Balassa István tizedes

 

1942. augusztus 15-én a Don menti Korotojak déli részén lévő templom tornyában megbújt egy számos automata fegyverrel felszerelt szovjet harccsoport és csak azután nyitott tüzet, hogy a települést elfoglalni szándékozó magyar csapatok első vonala már elhaladt mellettük. A második hullámban előretörő 18. gyalogezred ezredközvetlen légvédelmi géppuskás századának parancsnoka Fekete László hadnagy így írt erről, évtizedekkel az esemény után:

 

"Tíz órakor indult meg a gyalogsági támadás. Eleinte gyorsan mentünk előre. Közben jött a zászlóalj-segédtiszt, Dömötör Ferenc hadnagy (a 18/III. zászlóalj segédtisztje), érdeklődött a harc állásáról. Felvilágosítottam. Ezután jött dr. Szentpétery Tibor haditudósító zászlós, a frontról kívánt tudósítani, ő is érdeklődött a harcok állásáról. Meglátta, hogy jön egy másik zászlóaljnak a parancsnoka, Falböck alezredes úr (Falböck Zoltán alezredes, a 18/I. zászlóalj parancsnoka) egy német századossal. A tudósító beszélni akart az alezredes úrral és felé indult. Hirtelen, a templom ablakából a homokzsákok mögül igen erős géppuska- és golyószórótűz zúdult ránk. Támadásban voltunk. Én a házak között, a század élén futottam előre. Egy térre érve rövid szökellésekkel akartunk előre menni. Akkor ért engem egy géppisztoly sorozat a templomból. A hátamban éreztem egy rettenetes ütést, de a lábaimat és a karomat is átlőtték és összeestem. A legénység viszonylag védett helyen volt a házak között, közülük akkor kevés volt a veszteség. Én azonban nagyon súlyosan megsebesültem. Feküdtem a földön. (...) Az embereim szerettek és igen nagy pánik tört ki, amikor megsebesültem. Mit csináljanak velem? Tudták, hogy mozdulni sem tudok, mégis meg akartak menteni. Egy Havasi Gyula nevű rádiós katonám azt találta ki, hogy odadob nekem az épület mögül egy géppuskás hevedert. Annak a végében keresztben lesz lövedék. Kapaszkodjak bele és megpróbál behúzni. Ugyanis a jobb kezem nem volt átlőve, csak a bal és mindkét lábam. Állandóan tüzelt az ellenség, veszélyes volt a helyzet. Mikor a hevedert megfogtam, katonám megpróbált a térről behúzni az épület mögé. Pár métert sikerült is, de a védett hely még messze volt. Az erőkifejtéshez elő kellett bújnia, ülve próbált meg kimenteni. Aztán egyszercsak megállt a húzás. Drága katonámat hasba lőtték és egy jajkiáltással, azonnal meghalt. Azonnal mondtam az embereknek, hagyjanak sorsomra. Ne tegyék kockára az életüket! Közben telt az idő. A sebesülésem tíz óra tizenöt perckor történt. Másfél óra telt el azóta, hogy Havasi szakaszvezető mentőakciója a halálával végződött. Ismét mondtam, ne jöjjön senki menteni, mert igen veszélyes. Egy óra múlva újabb ember kísérelte meg, hogy bevigyen. Őt is agyonlőtték. Őt Magyar Pálnak hívták. Ekkor már valósággal könyörögtem, hogy hagyjanak magamra! Fél három, három óra körül mégis kirohant egy harmadik ember, Balassa István tizedes, századparancsnoka megmentésére. Átölelt, bevitt a segélyhelyre, az épület mögé. Az egyik karját eközben végigpásztázták géppisztollyal, s emiatt később le is kellett amputálni. Ő legalább életben maradt."

 

Forrás: Fekete László: Megőrizve. Városi Művelődési Központ, Kaposvár, 1993., 37-39. old.

  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

vitéz Gátmenezi József őrmester

 

Gátmezei őrmester az 1. felderítő zászlóalj 3. századának szakaszparancsnokaként 1942. augusztus 7-én az uriv-sztorozsevojei térségben vívott harcokban nyújtott teljesítményéért kapta meg tizenkilencedikként a Magyar Arany Vitézségi Érmet. A szovjet átkelés ellen bevetett százada heves ellenséges tűzbe került, melyben a két szomszédos szakasz parancsnoka elesett, illetve súlyosan megsebesült és Gátmezei egyik gránátvetője is telitalálatot kapott. Gátmezei a két szomszédos szakasz felett is átvette a parancsnokságot és összefogott tűzzel megállította az előrenyomuló szovjet erőket. Egy megkerülő csoport bekerítéssel fenyegette századát, akik ellen Gátmezei rohamot vezényelt és véres közelharcban szétverték a mögéjük kerülő ellenséget. Ezután a velük szemben előrenyomuló szovjet csapatok ellen vezetett rohamot és azokat is visszaverte.

 

Forrás: Magyar Katonaújság, 1943. március 4.

  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Dalos Ferenc tizedes

 

Dalos golyószórós csatár volt a századában, alakulatának 1942. augusztus 7-8-án vívott intenzív harcai során érdemelte ki huszadikként a Magyar Arany Vitézségi Érmet, akkor még honvédként. Százada augusztus 7-én Szeljavnoje mellett került bevetésre a szovjet hídfőképzési akció ellen. Szakaszparancsnokát két géppisztolyos szovjet katona támadta meg, akiket Dalos lelőtt. Ezután önként vállalta, hogy fedezi szakasza mozgását. Amikor fészkét megtámadták, golyószórójával és kézigránáttal visszaverte a támadást. Ezután új állást foglalt. Hamarosan harckocsikkal támogatott szovjet támadás bontakozott ki, Dalos intenzív tüzeléssel leválasztotta a gyalogosokat a harckocsikról. Századának sikerült visszavonulnia, ő viszont már nem tudott, mert az ellenség a hátába került. Ekkor elrejtőzött a terepen, majd a sötétedés beállta után golyószórójával elindult visszafelé. Közben egy sebesült magyar katonára akadt, akit elsősegélyben részesített, és akivel még egy napi rejtőzés után sikerült visszatérnie alakulatához.

 

Forrás: Magyar Katonaújság, 1943. március 6.

  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Burbucs Pál szakaszvezető

 

Burbucs szakaszvezető alakulatával 1942. október 7/8 éjjelén a Don keleti partján végrehajtott nagyszabású fogolyszerző vállalkozás során nyújtott teljesítményéért kapta meg huszonegyedikként a Magyar Arany Vitézségi Érmet. Ennek során rajával egy ellenséges kiserődöt megsemmisített, melynek során maga is könnyebben megsebesült, majd a foglyokkal és zsákmányolt fegyverekkel visszatérő, társait fedező Burbucs egy saját sebesültet talált. Miután a szovjet partról egy csónakkal visszatértek (Burbucs a csónak oldalába kapaszkodva úszott, mert neki már nem jutott hely), a Don nyugati oldalán bekötözte a sebesült bajtársát, emiatt elmaradtak a csoporttól. Ekkor egy hét fős szovjet felderítő járőrrel találta magát szemben. Sebesülése ellenére azonnal megtámadta őket, közülük öt főt géppisztolyával és kézigránáttal megölt, majd miután lőszere kifogyott, a hatodik szovjet katonára vetette magát és puszta kézzel megfojtotta. A hetedik, halálra rémült ellenséges katona elmenekült. Burbucs Pál szakaszvezető 1943. január 17-én, a visszavonulás során Szaguny térségében megsebesült és fogságba esett, ahonnan 1948-ban tért haza.

 

Forrás: Soproni Hírlap, 1942. november 15.

  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Nyékhegyi Géza főtörzsőrmester

 

Nyékhegyi címzetes főtörzsőrmester az 1942. augusztus elején az uriv-sztorozsevojei térségben megindult szovjet hídfőképzés során nyújtott teljesítményéért érdemelte ki a Magyar Arany Vitézségi Érmet, huszonkettedikként. Nyékhegyi alakulatát, a Sztorozsevoje K-en állásban lévő 35/II. zászlóaljat augusztus 6-án a hajnali órákban túlerejű támadás érte. Az elkeseredett védekezés ellenére az állások egy része az ellenség kezére került. Elveszett Nyékhegyi Géza géppuskás szakaszparancsnok mindhárom gépfegyvere is, ő azonban ebbe nem törődött bele, és néhány honvéd puskatüzének oltalma alatt visszalopózott az ellenség kezébe került állásba, ahol kézigránátokkal visszaszerezte az egyik géppuskát, majd ennek tüzével egy másikat is. Visszatérése közben az áttekinthetetlen harci helyzetben megsebesült. Ezután, már sebesülten néhány önként vállalkozó honvéddel a harmadik géppuskáját is kimentette. Vérvesztesége ellenére a három fegyvernek új tüzelőállást alakított ki, és megszervezte azok leghatásosabb tüzét, amivel ideiglenesen feltartóztatta az ellenség további ténykedését. Később a sebesült Nyékhegyit egy sztarij oszkoli hadikórházba szállították, ahol augusztus 21-én belehalt sérüléseibe. Sztarij Oszkolban temették el, a kitüntetést posztumusz kapta meg.

 

Forrás: Magyar Katonaújság, 1943. március 13.

  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Kalocsai József őrmester

 

Kalocsai őrmester az 1942. augusztus 7. és 13. között a Potudany völgyében, illetve Korotojaknál nyújtott teljesítményéért kapta meg huszonharmadikként a Magyar Arany Vitézségi Érmet. 1942. augusztus 8-án mint rohamjárőr parancsnok egy háztömbben erősen védekező két géppuskás csoportot semmisített meg. Két nappal később egy az ellenség által közrefogott járőrt önkéntes vállalkozásban kiszabadított és négy foglyot is ejtett. Augusztus 13-án a Potudany völgyében mint szakaszparancsnok a szomszéd szakasz vezetését szintén átvette, miután annak parancsnoka megsebesült. Ezután támadást indított és a szovjeteket megfutamította. A harc közben jobb kezén megsebesült, de szakaszainak harcát tovább vezette és újabb golyószóró fészket küzdött le. A támadás közben aknatalálat következtében hősi halált halt. Kolbinoban temették el, a kitüntetést posztumusz kapta meg.

 

Forrás: Magyar Katonaújság, 1944. szeptember 16.

  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

vitéz Fehér Ernő őrvezető

 

Fehér őrvezető egy 5 cm-es 38M páncéltörő ágyú irányzójaként Szeljavnoje mellett volt állásban és az 1942. augusztus 6-án megindult szovjet hídfőképzési hadművelet során nyújtott teljesítményéért nyerte el huszonnegyedikként a Magyar Arany Vitézségi Érmet. Mint a 7. könnyű hadosztály 4/II. zászlóalj 4. századának alárendelt egyik előnyös állásban lévő 5 cm-es német páncéltörő ágyú irányzója, augusztus 6-án igen súlyos veszteségeket okozott az átkelő szovjet páncélosoknak. az általa kilőtt könnyű- és közepes harckocsik pontos számát, illetve konkrét típusát az eltérő adatok miatt pontosan nem lehet megadni, de körülbelül 10 darabra becsülendő. Ezzel nemcsak súlyos veszteségeket okozott az átkelt szovjet páncélosoknak, de a kilőtt harcjárművek erősen akadályozták is a mögöttük lévőket a nehezen járható, mocsaras terepen az előrenyomulásban - hatodikán gyakorlatilag meg is akasztotta a páncélosok előretörését és a szovjetek a sötétben sokáig küszködtek az útban lévő kilőtt járművek elvontatásával - így további jelentős veszteségektől mentette meg a 7. könnyű hadosztály csapatait.

 

Forrás: Vaczkó László: Rendületlenül, Tüskevár, 2007.

  • Upvote 3
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Hegedüs Sándor őrvezető

 

Hegedüs golyószórós csatár volt századában és 1942. szeptember 24-én, egy Urivnál végrehajtott arcvonal-kiigazító vállalkozás során nyújtott teljesítményével érdemelte ki huszonötödikként a Magyar Arany Vitézségi Érmet, akkor még honvédként. Hegedüs valószínűleg már augusztus közepén, alakulata tűzkeresztségekor a Potudany völgyében is kimagasló teljesítményt nyújtott. A sikeres szeptember 24-ei arcvonal-kiigazító vállalkozás során erős ellenséges ellenlökés érte golyószóróállását. A harcban jobb szemét kilőtték, de ő bal kézzel, bal szemmel tovább tüzelt és a támadást visszaverte. A megismétlődő támadás során kar- és comblövést szenvedett, ilyen állapotban a szovjetek által ellenőrzött terepen visszamaradt. Ekkor megpróbált a saját vonalakhoz visszakúszni, de közben egy taposóakna robbanásától további súlyos hasfali és mellkasi sérüléseket szenvedett. A sötétséget kivárva, emberfeletti erőfeszítéssel, rendkívül súlyos sérülései és hatalmas vérvesztesége ellenére az ellenséges előőrsökön keresztüljutva visszakúszott alakulatához. Sebesüléseiből több hónapos kórházi kezelés után részben felépült, de hadirokkant maradt.

 

Forrás: Magyar Katonaújság, 1942. október 31.

  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Behányi József szakaszvezető

 

Behányi címzetes szakaszvezető, az 1. tábori páncéloshadosztály 1. gépkocsizó lövészzászlóalj katonája, a korotojaki harcok elején, 1942. augusztus 7. és 9. között nyújtott hőstetteiért érdemelte ki huszonhatodikként a Magyar Arany Vitézségi Érmet. A páncéloshadosztály augusztus 7-én indított ellentámadása során Behányi hatodmagával egy önkéntes felderítésre vállalkozott, melynek során ellenséges szakasszal kerültek szembe, amelyet közelharcban, részben kézitusával megsemmisítettek illetve fogságba ejtettek. 18 fogollyal, két géppuskával és egy nehézpuskával tértek vissza zászlóaljukhoz. Másnap egyedül egy géppuskafészek közelébe kúszott és azt kézigránáttal megsemmisítette. Augusztus 9-én szakaszát század erejű ellenség kerítette be. Behányi rést ütött az ellenségen, és szakaszának visszavonulását hősi haláláig fedezte. Jeszdocsnaján temették el, a kitüntetést posztumusz kapta meg.

 

Forrás: Hegedős Gyula - Z. Szabó Béla: Hősök Aranygárdája, Budapest, Kellner ny., 1944.

  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

  • Recently Browsing   0 members

    No registered users viewing this page.