Hebime

Magyar hősök, hősi cselekedetek a II. Világháborúban

Úgy gondoltam, hogy miután a Dühöngőbe írtam egy ilyennek számító tettet, össze kéne gyűjteni az ilyeneket, mert véleményem szerint kevesen tudunk róla és ha már egy olyan játékkal játszunk, amelyiknek a (fő)témája a II. Világháború, akkor illene megemlékeznünk a hőseinkről is. Ide írjátok le kérlek azoknak az embereknek a nevét és cselekedeteiket, amik hősiesnek számítanak. Kezdem én.

 

Csizmadia János őrmester

 

1942. szeptember 9-én, a harmadik uriv-sztorozsevojei hídfőharc során, a Don mentén, a késő délutáni órákban Csizmadia János őrmester, a 30. harckocsiezred elhivatott katonája, a Sztorozsevoje faluban kialakult utcai harcok során egy német gyalogsági egység hátába került, és őket támadó szovjet T-34-est hátulról közvetlen közelről több lövéssel megsemmisített PzKpfw 38(t) típusú harckocsijával. Ez egyike volt azon nagyon ritka eseteknek (összesen kettőről tudunk), amikor a 3,7 cm-es harckocsiágyúkkal sikerült kilőni egy T-34-est. Csizmadia őrmester ezután a harcjárművét elhagyva kézigránátokkal megsemmisített további két szovjet földerődöt és 30 foglyot ejtett. Tettéért megkapta a Magyar Nagy Ezüst Vitézségi érmet.

 

Forrás: Becze Csaba: "A pokol tornácán..." A magyar királyi 2. honvéd hadsereg hídfőcsatái a Donnál (1942. Július-Szeptember), 2006., 81. oldal

 

Ehhez még hozzáfűzném, hogy teszteljétek le nyugodtan játékban, hogy milyen kilőni egy Pz. 38 (t)-vel egy T-34-est. Én kipróbáltam.

 

Oldalról 400 méteres távolságban már lehet sebezni APCR lőszerrel, 100 méterről pedig APCBC lőszerrel is, de a tuti az 50 méter. és akkor is a kerekek között kikandikáló hasi rész alsó pontját kell célozni, mert a lánctalp feletti oldalpáncél még ilyen távolságból sem átlőhető, csak kb. 10 méterről.

Hátulról  ugyanezek a távolságok, de ott is sokszor kell rálőni és akkor is csak kigyullad a gép. Ott is vagy a feneke alsó felének egy bizonyos pontját kell célozni, és akkor a kardántengely sérül, vagy fentebb van egy kis lámpának kinéző valami a tetején, ott pedig a motort sebzed közvetlenül.

Szemből már 250 méterről is lehet sebezni mindkét lőszerrel (tovább nem tudtam mérni a domborzat miatt), de APCBC lőszerrel a vezető prizmáját kell célozni, ami igen kicsi célpont ekkora távolságból, APCR lőszerrel meg a hasa domborulatát, ahol a lőszer van, de ott is kb. 90 fokos szögben kell érkeznie a lövedéknek.

Talán a lövegcső az egyetlen, amit már messziről is tudsz sebezni, de ha azt kilövöd, akkor van egy kis időd közelebb menni. Ha a T-34-nek nincsenek társai.

 

Szóval baromira nem egyszerű, mert minden egyes lövésnél bizonyos pontokat kell célozni, ha el akarsz érni valamit és akkor is kb. minden 10 lövésből 1-2 betalál. Tehát a játékban is igen közel kell menned egy biztos találathoz, most gondoljatok bele élesben, harci körülmények között. Mindezt figyelembe véve iszonyatosan nagy teljesítmény volt kilőni azt a T-34-est.

Edited by Hebime
  • Upvote 3
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Csapó József főhadnagy és bajtársai

 

1939. vízkeresztjének hajnalán a csehek betörtek a magyar határon és Munkács felé nyomultak. Csapó főhadnagy mindössze egy pisztollyal felfegyverkezve nyolcad magával azonnal a Latorca hídján át Oroszvég felé sietett, ahonnan a csehek 600 emberrel, tüzérséggel, és 3 páncéljárművel közeledtek. A magyarok hősi elszántsággal azonnal megtámadták őket. Az első páncélkocsit Rozs József zászlóssal harcképtelenné tették, míg a másik kettőt megfutamították. Az árokba fordult páncélgépkocsiból kiszerelték a géppuskát, és tüzelni kezdtek a csehekre. Közben mintegy 30 fegyveres polgár sietett a magyar katonák segítségére. Mivel a támadás a híd ellen irányult, azt kellett védeni minden áron! A magyarok minden fedezék nélkül tartották a hídfőt, míg a csehek fedezékből tüzelhettek. Egy lehetőség maradt, nyílt terepen megrohamozni az ellenséget. Csapó főhadnagy személyes példával járt elől, és rohammal elfoglalták a csehek állását. A harc során Koncz főhadnagy megsebesült, Csapó azonnal bajtársa segítségére sietett. Fedezékbe vonszolta, miközben őt halálos lövés érte. A hősies roham nem volt hiába való, a csehek visszavonultak, Munkács megmenekült. A harc során elesett Rozs József zászlós is. Csapó József tüzér főhadnagy önfeláldozó és vitéz magatartásáért utólag a Magyar Érdemrend hadiszalagon és kardokkal díszített lovagkeresztjét kapta meg.

 

Forrás: Ludovikás Levente 1939, 

Edited by Hebime
  • Upvote 3
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

vitéz Brambring Imre főhadnagy

 

Mint fiatal tüzér 1942. tavaszán kezdte meg harctéri szolgálatát a Don felé előretörő, majd a folyó mentén küzdő 2. hadseregben. 1943. január 29-én ütegével Novij Oszkolban heves utcai harcokba került, ahol maga vette át a vezérlöveg irányzását. A küzdelemben a löveg három kezelője hősi halált halt, Brambring Imre jobbkarját egy aknaszilánk zúzta szét, béna maradt. Rokkantként kiképző tisztnek osztották be a hátországba, de 1944-ben újra a frontra kérte magát. A Kárpátok előterében küzdő 19.tüzérezredhez került ütegparancsnokként. A Stripa menti védőállás hősi harcaiban tüzelőállását közeltámadás érte, amelyben súlyos comblövést kapott. Ütegét súlyos sebesülése ellenére sem hagyta el, az elhárító harcokban mindvégig részt vett, a legveszélyesebb helyzetekben, mint lövegirányzó vezette a közelharcot. 1944. július 27-én ütegével fedezte a magyar és német csapatok visszavonulását, miután az utolsó egység is elvonult, megkezdte a félszakaszonkénti állásváltoztatást. A védelem legveszélyesebb pontján küzdött, amely már háromszor kapott közeltámadást. Közben magyar és német egyenruhába öltözött szovjet járőrök szivárogtak az utóvédek közé, és az üteget 40-50 m-re megközelítve hirtelen géppisztolyos rajta ütést hajtottak végre. Brambring főhadnagy ismét maga irányozta a löveget, de már csak egy közeli lövésre volt lehetősége, mert a repeszek a löveget is megrongálták. Ádáz közelharc kezdődött, az ellenséges túlerő mind nagyobb lett. A heves kézigránát, géppisztoly-, és puskatűzben a hős ütegparancsnok rokkantan és sebesülten is az utolsó leheletéig küzdött lövegei mellett, amíg egy újabb géppisztolysorozat ki nem oltotta életét. Brambring Imre főhadnagy ugyanazon a harcterületen esett el 26 éves korában, ahol az első világháborúban az édesapja. Egy volt katonája így jellemezte : igazi hős volt, példája a hazáját ízig-vérig szerető , fegyelmezett, önmagával szemben is kemény katonának és a legjobb tüzérbajtársnak.

 

Forrás: Hadak Útja folyóirat, 1956. január, München

Edited by Hebime
  • Upvote 3
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

vitéz Merész László hadnagy

 

1941. augusztusában az ukrajnai Uman körül nagy szovjet erőket zártak körül a magyar és német csapatok. Augusztus 6-án a gyorshadtest kötelékében harcoló 1. magyar lovasdandár egyik páncélgépkocsi szakasza Merész László parancsnoksága alatt felderítő útra indult. Merész páncélgépkocsijai egy erdei úton szembe találkoztak a feléjük ügető orosz lovassággal. Merész parancsot adott a tüzelésre. A hatás borzalmas volt. Orosz katonák és lovak tömege esett áldozatul a két Csaba páncélgépkocsi tüzének (a harmadik ugyanis hátramaradt) A magukat megadó foglyok tömegével nem tudtak mit kezdeni, jelentést tettek az oroszok megjelenéséről, majd visszatértek az ütközet színhelyére. Pár óra múlva ugyanazon az úton egy 20 tehergépkocsiból álló orosz oszlop közeledett. Merész zászlós páncélgépkocsijai újra tüzet nyitottak, és a megtorpant,majd fordulni akaró, vagy az árokba fordult gépkocsikról leugráló szovjet gyalogságot is halomra lőtték. Rövidesen 2 harckocsi is befutott az útra és tűzpárbaj keletkezett a páncélosok között. Az egyik Csaba periszkópját ellőtték, mire a bátor vezető nyitott vezetősisakkal vezetett tovább, amíg fejsérülést nem szenvedett. Merész zászlósnak mégis sikerült a náluknál sokkal erősebb harckocsikból egyet tűzzel megvakítani, mire a harckocsik visszafordultak. A magyar páncélgépkocsik sérülten és sebesültekkel ugyan, de bevonultak és újabb foglyokat is hoztak magukkal, akiknek kihallgatásából kiderült, hogy egy orosz kitörési kísérletet hiusítottak meg. A harc hevességére jellemző, hogy a két páncélgépkocsi összesen 12 000 géppuska, és 720 nehézpuskatöltényt lőtt ki. Merész zászlós visszafordulás és jelentéstétel helyett bátran szembeszállt az ellenséggel, az orosz lovasságot,majd a gyalogságot szétverte, a harckocsikat visszafordulásra késztette, a foglyokat beszállította. Merész László zászlóst vitézi tettéért soron kívül hadnaggyá léptették elő. Elnyerte a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét a hadiszalagon kardokkal, majd a Kormányzó a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel tüntette ki, az országban harmadikként, és a Vitézi Rend felvette sorába!

 

Forrás: v.Adonyi Ferenc: A magyar katona a második világháborúban 1954, Klagenfurt

Illésfalvi Péter-Kovács Vilmos-Maruzs Roland: "Vitézségért" A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetettek a második világháborúban, Varietas '93 Kft., 2001.

Edited by Hebime
  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

vitéz Székely Ákos százados

 

A 2. páncélos hadosztály a Dnyepertől délre, Ottinya környékén igyekezett a szovjet áttörési kísérleteket meghiusítani. 1944. július 20-án a szovjet csapatok kierőszakolták az áttörést, aminek következtében a magyar hadosztályokat nyugat felé vissza kellett vonni. Hogy az Ottinyától Dolinán át a Kárpátok felé vezető egyetlen járható utat a visszavonulás számára szabadon tartsa, Székely vezérkari százados saját elhatározásából Pismienczynál hídfőt alkotott, és annak védelmi harcát személyesen vezette. Ezzel elérte, hogy valamennyi magyar alakulat veszteség nélkül vonulhatott vissza. Másnap Luchowcsénál maroknyi védő seregével fogta fel a megújuló és egyre nagyobb arányokat öltő szovjet rohamokat. Ezzel lehetővé tette, hogy a mögöttes részek csapatai újból felfejlődjenek és felkészülhessenek a további támadásokra. Utoljára felrobbantotta a hidat, ezzel is időt adva a saját csapatok átcsoportosítására, majd késő éjjel érkezett meg Rozulna községbe, ahol az ellenség már a hadosztály parancsnokságot támadta. Székely vk. százados csoportjával házról házra harcolva sikeresen kiverte az oroszokat a községből. A magyar páncélosok a Lukwai hídnál kerültek ismét szembe az ellenséggel. Székely Ákos a legelső ellentámadásra induló harckocsira felállva vezette a harcot, majd amikor a páncélost kilőtték, leugorva gyalog vezette tovább embereit. Ekkor a szovjet katonák már olyan közel voltak, hogy az út mentén húzódó árkok egyikében sajátok, a másikban oroszok harcoltak. Itt kapta Székely százados az első sebesülését, egy jobboldali mell lövést. Súlyos vérzéssel az árokparton feküdve vezette tovább a tüzet, amíg utasítására felvonultattak két tábori tarackot, amelyek azután utat nyitottak az ostromlók soraiban, bár a terület még mindig géppisztoly és golyószóró tűz alatt állott. Amikor egy bajtársa egy páncélossal odaérkezett, hogy hátravigye, felfeküdt ugyan rá, de ismét előre irányította csapatát. Ekkor újból megsebesült, és mire a dolinai kötözőhelyre vitték, már nyolc sebből vérzett. Sebesüléséből felépülve ismét szolgálatba lépett, híven az eskühöz, példával elől járva. Kimagaslóan vitéz és önfeláldozó magatartásáért a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet kapta azzal, hogy az önfeláldozásig terjedő legnagyobb áldozathozatalra is mindenkor kész vezérkari tiszt ragyogó példáját adta...

 

Forrás: Honvédségi Közlöny, 1945. január 16.

Edited by Hebime
  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Lévay Sándor hadnagy

 

Mint a M.Kir.Klapka György 6.honvéd tüzérezred ütegparancsnoka vett részt a Don menti téli harcokban. Lövegei hihetetlen pusztítást okoztak a támadó szovjet gyalogság soraiban. 1943. január 14-én a túlerejű ellenség szívós előre nyomulás árán körülzárta az elől lévő figyelő helyét. A hadnagy az utolsó pillanatig maga irányította ütegét, amikor azonban látta, hogy a helyzet reménytelen nem akarván orosz fogságba kerülni elbúcsúzott ütegétől és lövegeinek tüzét saját figyelőjére irányította. Önfeláldozó cselekedete egyedülálló a magyar királyi tüzérség addigi történetében. Hősi történetét egy ezredtársa így örökítette meg:

 

"... Sztorozsevoje és Uriv között hihetetlen erővel indult meg az orosz támadás, mely csakhamar bekerítéssel fenyegetett minket is. Az arcvonalunkat be kellett kanyarintani, és rövidesen Lévay Sándor pontja volt az egyetlen főfigyelőnk, melyből még látni és működni lehetett. Csakhamar négy üteg tüzét vezette egyetlen percnyi pihenés, vagy megszakítás nélkül. Enni, cigarettázni, vagy melegedni dehogy is jutott volna eszébe. Ő csak vezényelt és tüzelt, és hogy jól vezényelt és jól tüzelt, azt csak a támadók halottainak soksága tudta bizonyítani. De hiába! Az orosz nem sajnálja az embereit, és arcvonalunk mindjobban bekanyarodik, hátra hajlik. Valóban itt van az utolsó idő a visszavonulásra, s Lévay a következő parancsot kapja az ezredparancsnoktól:

 

- Sanyi, vonulj vissza, osztályparancsnokod elesett. A 2. üteget máris visszarendeltem, a 3., 4., és az 5. ütegek még állásban vannak, de az is csak percek kérdése. Oszkino már orosz kézen. Te is csak a 4. ütegen keresztül tudsz már csak visszajönni. Siess, várunk!

- Ezredes úr, még nem megyek - válaszolja - Nagyszerűen látok innen, mindennel tisztában vagyok, csak akkor megyek, ha már nem segíthetek... - s már újra vezényel a még állásban levő 3., 4. és 5. ütegnek.

 

Újból borzalmas pusztítás a támadók soraiban, s mert az orosz nagyon fél a tüzérségi tűztől, csak lépésről lépésre nyer tért. Délelőtt 11 óra van, a harc hajnal kettő óta tart. Az ezredparancsnok ekkor a még egyetlen működő távbeszélővonalon most már a következő erélyes parancsot adja:

 

- Lévay hadnagy úr, azonnal vonuljon be, végeztem!

- De ezredes úr...

- Semmi ellenvetés, hadnagy úr, parancsot végrehajtani! Végeztem!

 

Lévay hadnagy nem vonult vissza. Még délután 2 vagy 3 óráig vezette a tüzet, pedig időközben mögötte már elesett a 3.üteg is. Halotta távbeszélőjén, amikor a 3.üteg első tisztje közeltámadást vezényelt, s azután minden elcsendesedett... Ő dolgozott tovább a megmaradt két üteggel, irtózatos rendet vágva a támadók sorai közt. Hiába kérte őt az 5.üteg első tisztje, legjobb barátja is:

 

-Sanyi, ne szamárkodj, gyere már vissza, hiszen a lőelemekből látom, hogy majdnem a saját figyelődet lövöd.

-Amíg használni tudok, nem megyek! - válaszolta és maradt.

 

Azután rövidesen megdöbbent a két első tiszt, amikor újra őket kérte a távbeszélőhöz.

 

- Gyerekek, nagyon fontos - így szólt - már csak ketten élünk a figyelőtisztesemmel. Összesen két kézigránátunk van és két pisztoly. Az oroszok teljesen körülfogtak. Három percen keresztül lőjétek a figyelőmet, ahogy csak bírjátok, akkor megpróbálunk kitörni. Ha nem sikerül, Isten veletek!

 

A telefon utolsót kattant, ahogy letette. Három percen át dörögtek az ágyúk, de az a mosolygós szemű, mindig vidám 23 éves tüzér hadnagy többé nem került elő."

 

Forrás: Ludovikás évkönyv, 1943.

Bagossy László: Encyclopaedia Hungarica I.747.oldal

v.Adonyi : A magyar katona a második világháborúban, Klagenfurt, 1954., 265.old.

Edited by Hebime
  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Kenyeres Miklós és vitéz Debrődy György hadnagyok

 

Vitéz Debrődy György és Kenyeres Miklós hadnagyok (volt ludovikás évfolyamtársak) 1944. február 1-én egy géppárban repülve, az arcvonalon túli orosz terület felett Jak-9 es szovjet vadászokkal légi harcot vívtak. Debrődynek, akinek akkor már 16 légi győzelme volt, ezúttal nem volt szerencséje. Motorját súlyos találat érte, Messerschmitt gépével egy szántóföldön kényszerleszállást hajtott végre. Ő maga épségben maradt, helyzete azonban reménytelennek látszott. A nem messze lévő erdőből orosz katonák tűntek fel, és megindultak felé, hogy elfogják. Ugyanakkor a közelben a Kenyeres által lelőtt szovjet gép csapódott a földbe. Kenyeres a szovjet gép lelövése után bajbajutott bajtársán segíteni akart, ezért lejjebb ereszkedett, s miután meggyőződött róla, hogy Debrődy él, géppuskatűzzel megtámadta a közeledő orosz gyalogságot, és ismételt rárepüléssel visszaűzte őket. Ezután kiengedett futóművel leszállt a fagyott, göröngyös szántóföldre. Megállva kiugrott a gépből, és megvárta, míg bajtársa odaér. Sietni kellett, mert az oroszok újra támadtak, ezért ledobta a kabintetőt, és mindketten leoldották ejtőernyőiket. Először Debrődy ült be a gépbe, majd Kenyeres az ölébe, de lábai nem érték el az oldalkormányt, ezért arra Debrődy tette rá a lábát, míg Kenyeres a botkormányt és a gázkart kezelte. Szerencsére a motor nem állt le így megfordulva, a leszállás nyomát követve felgyorsultak, és egy árkot is átugorva az ellenség lövöldözésétől kísérve a gép a levegőbe emelkedett. A kabintető nélküli gépben a több mint 400 km-es sebesség folytán olyan erős volt a jéghideg levegő szívása, hogy alig tudták magukat a gépben tartani, ugyanakkor azt kormányozni is kellett. Mintegy 15 perc alatt elérték a magyar repülőteret és szerencsésen leszálltak. Két nappal később, február 3-án négy magyar vadászgép Kenyeres Miklós hadnagy parancsnoksága alatt egy Ju.52-es szállító köteléket biztosított, amikor 20 orosz vadászrepülő támadta meg a szállítókat. A magyar vadászok azonnal a támadókra vetették magukat. A negyed órás légiharcban vitéz Debrődy, Kenyeres, és Mátyás őrmester egy-egy orosz vadászt lelőttek, de Kenyeres gépe is találatot kapott. Kenyeres ejtőernyőjével kiugrott a zuhanó gépből, de alatta erdő volt, és fennakadt egy fán. Debrődy hiába keringett bajtársa leszállási pontján, segíteni nem tudott rajta, de Ju.52-esek mind megmenekültek. Kenyeres orosz fogságba került, de túlélte a háborút. A két bajtárs évek múltán Rómában találkozott, majd Spanyolországban együtt jártak egyetemre. Szurmay vezérőrnagy, a 102. repülődandár parancsnoka felterjesztésére Kenyeres hadnagy a Magyar érdemrend hadiszalagokon kardokkal ékesített lovagkeresztjét kapta hőstette elismeréséül, azon kívül Horthy Miklós kormányzó a Bátorság Éremmel tüntette ki, amelyet addig még senki sem kapott meg.

 

Forrás: Faluhelyi Ferenc fhgy. Fiatalság bajtársiasság.

Magyar Szárnyak (USA), 1990, 185.old.

Gaál Gyula történész adatai

Edited by Hebime
  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Marjay Tamás hadnagy

 

1945. évi január hó 20-30 között a Vértes-hegység visszafoglalásáért vívott harcokban bátorságával messze kimagasló módon kitűnt. A Kőhányás-puszta elleni támadásnál a legsúlyosabb ellenséges tüzérségi és gyalogsági nehézfegyverek összefogott gyilkos tüzében, mint szakaszparancsnok, szakasza élén sorozatosan megrohamozta a mélységben elhelyezkedett ellenséges támpontokat, míg áttörte az ellenség védelmi övét. Személyes példája magával ragadta szakaszát, sőt a mellette küzdő egységet is.

 

A Nagybükk elleni rohamnál egymaga két ellenséges nehézfegyverrel megerősített támpontot semmisített meg kézigránáttal, majd rátapadva a lendületes rohamtól megrendült ellenségre makacsul üldözte azt, úgyhogy az ellenség nehézfegyvereit hátrahagyva, rendezetlenül kényszerült visszavonulni. Szakasza elsőként ért fel a Kotló-hegyre, miközben négy, nehézfegyverrel megerősített támpontot küzdött le.

 

A Kotló-hegyen az ellenség bekerítette a 4/1. huszár osztályt. Marjay hadnagy két napon át, lőszerutánpótlás nélkül, étlen, szomjan, dermesztő hidegben és hóviharban rendületlenül kitartott szakaszával, és egymás után közelharcban verte vissza a nyomasztó túlerő meg-megújuló támadásait. A gyűrűből való kitörési parancsra szakasza élére állt és elkeseredett közelharcban áttörte a két nap folyamán kiépített orosz védelmi övet. Közben szilánkos combcsontlövéssel megsebesült, és az orosz védőállás mögött fekve maradt. A dermesztő hidegben keze-lába lefagyott. Ilyen állapotban, öt napon át étlen, szomjan, a nagy vérveszteségtől teljesen elgyengülten, hófúvásban, méteres hóban, hegyről-hegyre csúszott-kúszott marjai hadnagy az orosz védőállásokon át, amíg saját csapataihoz visszatért.

 

A fagyás következményeként majdnem összes ujjainak ízét, és mindkét lábát térden alul csonkolni kellett.

 

Marjay Tamás hadnagy a hőslelkű, minden áron győzni akaró, meg nem alkuvó magyar honvéd huszártiszt példáját testesítette meg.

 

Javasolt kitüntetés : Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érem. Messze kimagasló teljesítménye legyen követendő példa minden magyar huszár előtt!

 

E parancsomat az alárendelt alakulatok tisztjei és legénysége előtt oktatólagosan mielőbb, alkalmas időben ki kell hirdetni.

 

Schell Zoltán ezredes s.k.

 

Kivonat az 52. sz. hu. Ho. Pcs.-ból. 1945. március 1.

Marjay Tamás 4. huszárezred állományába tartozó hivatásos hadnagy fegyverténye

 

Forrás: dr.Kakasy Gyula, és dr.Bohardt Attila kutatásai, 1998-99, Hadtörténeti Intézet

Edited by Hebime
  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

vitéz Antalffy Ferenc főhadnagy

 

1941. július 27-én a a M.Kir. I. Honvéd Gyorshadtest Parancsnokságától a 11. harckocsi század a következő parancsot kapta: Vesse vissza a harckocsi századok bevetésével a Gordijevka déli peremvonalára feljutott ellenséges részeket, és a küzdőket segítse előre a peremvonal birtokba vételére, majd azokkal együttműködve akadályozza meg az ellenség további térnyerését. E parancs alapján a harckocsi zászlóalj parancsnok a következőket tervezte: zömmel először az ellenséget a peremvonaltól visszaveti, részekkel a saját küzdőket a peremvonalra felsegíti, majd a századokat egy előre kijelölt készenléti helyen gyülekezteti megfelelő további alkalmazásra. A tervének végrehajtására harcba vetett két század egyike Antalffy főhadnagy százada volt. Mindkét század első feladatát saját veszteség nélkül, de az ellenségnek súlyos veszteséget okozva, példásan végrehajtotta. Antalffy főhadnagy ezután önálló elhatározásból, harci vágytól fűtve századát újabb támadásra rendelte. Leküzdött egy ellenséges üteget és szétszórt egy ellenséges csoportot. Ez alatt századának egy részével egy jól rejtőzött ellenséges üteg tüzébe került, amely elől a felázott terepen és a magas rozsvetésben idejében kitérni nem tudott. Antalffy főhadnagy harckocsija is üzemképtelenné vált. Ő maga a harckocsiból kiszállva, gyalog folytatta a harcot mindaddig, amíg vad kézitusában, százada élén hősi halált nem halt. A 11. harckocsi zászlóalj bátor előretörésével és vitéz magatartásával az igen erős orosz ellentámadást visszavetette, és ezzel eldöntötte az ütközet sorsát. Vitéz Antalffy Ferencet a Kormányzó Úr Ő Főméltósága az ellenség előtt tanúsított kiválóan vitéz és önfeláldozó magatartásáért a Magyar Érdemkereszt Lovagkeresztjével, hadiszalagon a kardokkal tüntette ki.

 

Forrás: A Bolyai Akadémia Évkönyve, 1940-41

Edited by Hebime
  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Ehhez még annyit fűznék hozzá, hogy a bf109 futója mérhetetlenül gyenge volt, időnként még a felszállópályán is sikeresen ki lehetett törni(berádlizni)

 

Ennek tekintetében ez a teljesítmény valami hatalmas volt!!!

 

Kenyeres Miklós és Vitéz Debrődy György hadnagyok

 

  • Upvote 1
medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

vitéz Horváth Sándor főhadnagy

 

A magyar 2. hadsereg, III. hadtest, 7. könnyű hadosztályának, 35. gyalogezred páncéltörő ágyús századának szakaszparancsnoka. Frontszolgálata kiemelkedő események és hőstettek sorozata.

 

1942. nyarán, a Dnyeper folyó mentén elöljárója parancsára, saját tüzérségük fedezete alatt egy kísérőjével behatolt a tűz alatt tartott, ellenség által megszállt erdőrészbe. Ott négy szovjet páncélautót találtak, melyekre csupán egy őr vigyázott. Az őrt leütötte, majd kísérőjével egy-egy járműbe beugorva az erdő szélére vezették azokat, majd visszatértek a másik kettőért, ám ekkor a szovjet személyzet már a helyszínen tartózkodott és tüzet nyitottak rájuk. Horváth Sándor (ekkor még hadnagy) felugrott az egyik páncélautóra és kézigránátot dobott a toronyba, majd ugyanúgy semlegesítette a másikat is. Ezek után ezeket a járműveket is az erdő szélére vezették, ahol egy honvédjárőr segítségével a saját vonalakhoz juttatták el a négy zsákmányolt szovjet páncélautót. A főhadnagy ezért a tettéért megkapta a Magyar Koronás Ezüstérmet hadiszalagon a kardokkal. A páncéljárművek megérkezésének vitéz Jány Gusztáv vezérezredes, a 2. hadsereg parancsnoka is a szemtanúja volt, aki azonnal intézkedett a kitüntetés adományozására.

 

Egy Sztarij Oszkolnál végrehajtott felderítő vállalkozásáért, amelyben a németek is érdekeltek voltak, megkapta az I. osztályú német Vaskeresztet.

 

1942. december 16-án önként vállalkozott arra, hogy az arcvonalak közt folyó Don partjának egy szakaszát felderíti. Este elindult két rajjal (24 fő). A térdig érő hóban egész éjjel meneteltek, és emberei reggelre kimerültek. A hadnagyot már csak egy tiszthelyettes kísérte, a többiek pihenő után visszatértek a századhoz. A hadnagy és a tiszthelyettes kúszva közelítették meg s Dont. Ott felderítették, hogy az oroszok a folyón a jeget hízlalták, hogy idővel a megvastagodott jég tetején a folyó egy részén átkelhessenek. Horváth hadnagynak az a terve támadt, hogy felrobbantja a jeget, ezért a tiszthelyettest robbanószerért hátraküldte. Ekkor váratlanul 15 szovjet katona támadt rá. Egyet lelőtt, hármat megsebesített, de géppisztolya beakadt, mire az oroszok rávetették magukat, lefogták, és előretolt állásukba hurcolták. Egy földes bunkerben egy orosz főhadnagy tolmács segítségével órákon át vallatta. Minden holmiját elszedték, kézigránátjait egy keskeny asztalra tették. Közölték vele, hogy felakasztják, de lehet, hogy csak ijesztésnek szánták. Pár óra múlva az oroszok figyelme valamelyest ellankadt. Horváth hadnagy az asztalra könyökölt, és a már elfogásakor kibiztosított egyik német kézigránátjának meghúzta a zsinegét. Hármat számolt, majd kiugrott az ajtónyíláson. A következő pillanatban a kézigránát felrobbant, és felrobbantotta az asztalra kitett többi kézigránátot is. A bunker megremegett, azután odabenn minden elcsendesedett. Horváth a hóba vetette magát, majd a dermesztő, -38 fokos hidegben ingujjban végigfutott a lövészárkon. Egy meglepett katona útját állta,ennek elragadta géppisztolyát, fejbeverte és kiugrott a futóárokból. Szaladt a magyar vonalak felé, miközben utána lőttek. Az egész területet aknák borították. Időnként meghúzódott a hóban, a nagy hidegben csak egy szál ruha volt rajta. Közben lőttek rá, és eltalálták az oldalán és a bal karján, de nem követték a bozótos elaknásított területen. Ő szerencsésen elszökellt a magyar drótakadályokig, ahol összeesett. Századparancsnoka, Mátrai százados maga hurcolta be a fedezékbe. Soron kívül 15 nap szabadságot kapott, és Vécsey Béla alezredes felterjesztette a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremre, amit másodikként kapott meg, és előléptették főhadnaggyá. Egészséges szervezete kiheverte a sebesülést, ugyanúgy, mint egy évvel korábban a Délvidéken, amikor Battyánál a csetnikekkel tűzharcba kerülve kézigránáttól nyolc sebet kapott.

 

1946-ban letartóztatták, és 8 évet a Gulág táboraiban töltött Pecsora vidékén. Az ott szerzett TBC vitte el 1957-ben, 42 évesen. 1992-ben a Honvédelmi Miniszter posztumusz őrnaggyá léptette elő.

 

Forrás: Honvédségi Közlöny 1943.Június 2., 1943. július 12.

Kapus Borbála (Bp., Horváth Sándor leánya) adatközlése

Illésfalvi Péter-Kovács Vilmos-Maruzs Roland: "Vitézségért" A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetettek a második világháborúban, Varietas '93 Kft., 2001.

Edited by Hebime
  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

vitéz Duska László százados

 

Az 1943. januári doni csata első napján, 12-én az oroszok áttörték a IV. hadtest balszárnyán védő 13. könnyű hadosztályt, 14-én pedig a VII. hadtest balszárnyát. A 31.gyalogezred négy nap alatt elvesztette harcos állományának 70 százalékát. Rumy Lajos ezredes a fennmaradt erejét két csoportra osztotta. Az egyiknek Szüts alezredes (320 fő), a másiknak Duska százados (580 fő és a sícsoport 50 fő) lett a parancsnoka. A százados a 31. gyalogezredbe tartozó 31/I. (melynek 1943. január 1-éig a parancsnoka volt) és 37/III. (melynek 1943. január 1-től volt a parancsnoka) zászlóaljból alkotta meg az ütőképes harccsoportot, a Duska-csoportot. Az oroszok többször is beküldtek a városba (Osztrogorzsszk) korábban elfogott német és magyar katonákat avval az üzenettel, hogy tegyék le a fegyvert, nem lesz bántódása senkinek. A felszólítások válasz nélkül maradtak. Duska százados viszont a következő beszédet intézte katonáihoz:

 

- Fiúk! A mi ezredünk Zrínyi Miklós nevét viseli. Tudjátok, hogy ez a név mit jelent! Mindnyájan ismeritek Szigetvár történetét! Akkor lesztek méltó unokái a szigetvári hősöknek, ha megmutatjátok, hogy ti vagytok az osztrogorszki hősök!

 

18-án éjfélkor riadó a Duska-csoport tartalékában pihenő egyik századának. A város északnyugati védőkörletében, a németeknél betörtek az oroszok. Két utcasor már a kezükre került. Hajnalban indult az ellentámadás. Délre sikerült kiverni az oroszokat, négy tiszt és 53 fő legénységi veszteséggel. A Duska-csoport védelme alá tartozó északkeleti városrészében magyarok és németek közösen harcoltak. A magyar legénység egészen közelre eresztette a támadó oroszokat, azután sípjelre tűzrajtaütést hajtottak végre, akár csak az otthoni gyakorlótéren. A hatás óriási volt. A németek elbűvölve nézték, pedig ők is válogatott legények voltak: rohamutászok. A veszteségek azonban növekedtek. A segélyhelyen mindkét orvos a sebesültekkel együtt hősi halált halt légitámadás következtében. A lőszer rohamosan fogyott, az élelem is, lótáp egyáltalán nem volt. Az oroszok biztos megadásra számítottak, de a negyedik nap megjött a parancs a kitörésre. A terv szerint először a 168. német hadosztály tör ki délnyugati irányban, őket követik a magyarok. A német rohamutászoknak kellett utolsónak elhagyni a várost. A valóságban Fehér Dániel főhadnagy maradt utolsónak, mint utóvéd a ceglédi zászlóaljjal.

 

Január 19-én délután három órakor már közeledett a napnyugta. Duska százados ekkor egy meghátráló német alakulatot pisztollyal állított meg, majd erélyes fellépésével visszaküldte őket állásaikba, melyekbe a német százados szerint csak 16 órakor kellett volna visszatérniük. Ezután az oroszok elkezdték a beszivárgást. Öt órakor a sötétben, hóban, -40 fokos hidegben a németek megindultak, megkezdve a négy lépcsős kivonulást a városból. Aránylag kevés veszteséggel rést nyitottak, de az oroszok lovassággal és páncélosokkal még az éjjel szétvágták őket. A 13. hadosztály Baltutinnál összetorlódott. Az oroszok ezúttal főleg délről támadták őket, amelyet Duska százados maga is géppuskát kezelve védett katonáival. Rövidesen aknabecsapódás következtében az arcán megsebesült és a mellébe három szilánk fúródott, de honvédeit tovább vezette. Erélyes intézkedései következtében magyarok, németek egyaránt követték parancsait. Délben Olsanhoz értek, és az újabb bekerítő gyűrűt, a hadosztályparancsnoktól kapott utasítás helyett helyes helyzetmegítéléssel a felfejlődő ellenséget a legpuhább pontján támadták meg. A rohamot az élen maga vezette egy nádason keresztül, és az ott elhelyezkedett ellenséget megfutamította. A harc e végső fázisáról így emlékezik meg P.K. hadnagy, géppuskásszázad parancsnok:

 

"A németek egy lemaradt csoportja csatlakozott a mi áttörő csoportunkhoz. Ez alatt lassan a nádason át 250 méterre megközelítettük a tanyasort, ahonnan erős puska és géppuskatüzet kaptunk. Felzárkóztam Duska százados mellé, amikor tőle azt a parancsot kaptam, hogy az egyik géppuskás tanyát jobbról rohanjam meg az embereimmel, ő balra fog rohamozni. Lassú előreküzdés kezdődött. Mikorra a tanyasort 100 méterre megközelítettük, az oroszok a vasúti töltés felé kezdtek szállingózni. Duska százados Hajrát! vezényelt, és felugrott. Rögtön utána rohamozott mindkét csoport. Embereink az orosz géppuskákat elfoglalták, és azokat megfordítva tüzeltek az ellenségre. Jobbra tőlünk a sebesült Mamusich őrnagy fogott el egy géppuskát a zászlóalj távbeszélőseivel. Az élen mindenütt ott járt sebesült parancsnokunk, Duska százados. Nem telt bele öt perc, és az egész zászlóaljunk szinte menetoszlopba tömörülve nyomult Sinkin felé. Rögtön csatlakoztak hozzánk a németek is. Rövidesen ugyanezen a résen jöttek át a már-már kilátástalannak ítélt teljes körülkerítésből a hadosztály többi csapatai is."

 

Rumy ezredes elmondása alapján közvetlenül a támadás megkezdése előtt a százados háromszoros repeszsérülést szenvedett a mellette felrobbanó aknagránáttól. 1943. február 2-án Duska tüdősérüléssel és 40 fokos lázzal került az 524. hadikórház állományába, kórjelentése: "mellkas szilánk sérülés". Duska századosnak az olsani fegyvertényért felettes parancsnokainak, majd a honvéd vezérkar főnökének véleményezése alapján a kormányzó a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet adományozta amelyet a Várban személyesen adott át neki, valamint vitézzé avatta. Az elismerést előtte a Magyar Honvédségnél mindössze hárman kapták meg. Duska százados 1987-ben hunyt el Clevlandben, Calgaryban nyugszik.

 

Forrás: v.Adonyi Ferenc: A magyar katona a második világháborúban, Klagenfurt, 1954.

Illésfalvi Péter-Kovács Vilmos-Maruzs Roland: "Vitézségért" A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetettek a második világháborúban, Varietas '93 Kft., 2001.

Edited by Hebime
  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Massányi Tibor százados

 

A magyar 2. hadsereg VII. hadtest, 19. könnyű hadosztály,13. gyalogezred II. zászlóaljának, 4. puskaszázadának parancsnoka. 1942. szeptember 29-én Perejeshaja településtől délre a szovjet nagy erőkkel tört be a magyar csapatok védőállásaiba. Az eredeti helyzet visszaállítására elrendelt ellenlökést Massányi százados vezette. Kemény küzdelem árán az ellenlökést végrehajtó harccsoportnak sikerült mintegy két zászlóaljnyi szovjet katonát a saját állásaikból kiverni. Harc közben a százados súlyos váll-lövést kapott. A zászlóalj parancsnoka ekkor elrendelte, hogy a százados adja át a harccsoport vezetését a szakaszparancsnokának és utasítást adott, hogy szállítsák őt a segélyhelyre. Massányi megtagadta a parancs végrehajtását, és jelentette: "Századomat nem hagyom el, itt a helyem, amíg bírom, kitartok." Nagy fájdalmai és erősen vérző sebe ellenére is tovább vezette a harccsoport támadását. Végül azonban annyira elvesztette az erejét, hogy hordágyon vitette tovább magát, de továbbra is az emberei között. Az ellenség egyre erősödő gyalogsági és aknavető tüzében folytatták a megszabott feladat végrehajtását. Massányi századost ekkor aknagránát telitalálat érte és hősi halált halt. Halála felbőszítette katonáit, akik a gyilkos tűzzel nem törődve, kegyetlen közelharcban szuronnyal vetették vissza az ellenséget és állították vissza az eredeti helyzetet. A bátor tisztet önfeláldozó hőstette után posztumusz őrnaggyá léptették elő és 1943-ban, a második világháborúban elsőként, a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel tüntették ki.

 

Forrás: Honvédségi Közlöny 1943. június 2.

Illésfalvi Péter-Kovács Vilmos-Maruzs Roland: "Vitézségért" A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetettek a második világháborúban, Varietas '93 Kft., 2001.

Edited by Hebime
  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Resch Rudolf alezredes

 

1942. szeptember 12-én közös magyar-német támadás indult az uriv-sztorozsevojei hídfőnél lévő 187,7 magassági pont ellen. Resch alezredes ekkor már a 30. harckocsiezred parancsnoka volt, és a magyar páncélosok lendületes támadásában személyesen is részt vett. Ő maga harckocsijával megsemmisített hat szovjet páncéltörő és két tábori ágyút, majd a szovjet bunkereket elérve harcjárművét elhagyva kézigránáttal és géppisztollyal személyesen több bunkert semmisített meg, több szovjet katonát tett ártalmatlanná és néhány foglyot is ejtett. A magyar harckocsikat követő német 168. gyaloghadosztály a magyar hadosztály sikeres akciója nyomán megszállhatta a fontos magassági pontot.

 

Forrás: Becze Csaba: "A pokol tornácán..." A magyar királyi 2. honvéd hadsereg hídfőcsatái a Donnál (1942. Július-Szeptember), 2006., 85. oldal

Edited by Hebime
  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Tóth Imre zászlós és emberei

 

1942. augusztus 16-án indult újbóli támadás a Don mellett húzódó Korotojaknál lévő hídfő felszámolására. Délután fél háromkor Mutnik felől a 7. gyalogezred III. zászlóalja indított meglepetésszerű, tüzérségi előkészítés nélküli támadást a város ellen. A 9. század egyik szakasza elérte a Don partját, de ott a szakaszparancsnok, Tóth Imre zászlós 11 katonájával együtt bekerítésbe került és az elkeseredett közelharcban mindannyian hősi halált haltak. A bátor tartalékos tisztet halála után hadnaggyá léptették elő és kitüntették a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével, hadiszalagon a kardokkal.

 

Forrás: Tóth Sándor: Akik még élhettek volna. Petőfi Baráti Kör, Szabadszállás, 1990., 43-45. oldal

Edited by Hebime
  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Böszörményi Géza alezredes

 

1942. augusztus 10-én, a második uriv-sztorozsevojei ütközet mellékcsatájaként ütközet zajlott Kosztyenkinél, ahol 9-én este szovjet erők szivárogtak át és a reggeli órákban tüzérségi előkészítés után betörtek a magyar vonalakba. A sikeres ellenlökés során Böszörményi alezredes, a 47. gyalogezred I. zászlóaljának parancsnoka az ellentámadó csoport első lépcsőjét messze megelőzte törzsének néhány emberével. Elsőnek tört be a községbe és ott kézigránáttal és géppisztollyal harcolva több házból egyedül verte ki az ellenséget, miközben maga is megsebesült. A katonákat ragyogó példamutatása fellelkesítette és a falu hamarosan a kezükbe került, ahol 150 foglyot is ejtettek. A személyes bátorságáról híres zászlóalj parancsnok megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét, hadiszalagon a kardokkal. Az alacsony, zömök Böszörményi Géza még egy ízben megsebesült a magyar 2. hadsereggel vívott harcai során, majd már mint ezredes és a 25. gyalogezred parancsnoka halt hősi halált a tordai csatában 1944. Szeptember 20-án. Bátran, az ezrede élén, a tordai temetőben vívott véres harcok során édesapja sírjánál érte utol a halál.

 

Forrás: Honvédségi Közlöny 1942. szeptember 9.

Edited by Hebime
  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Safáry Endre és Kováts József főhadnagyok

 

1942. augusztus 10-én, a második uriv-sztorozsevojei ütközet alatt a 18. gyalogezred I. zászlóalja kapta azt a parancsot, hogy a Korotojak községtől délkeletre lévő vasúti töltésnél váltsák le a védekező erőket és akadályozzák meg a szovjet benyomulást, akik megpróbáltak heves ellenlökésekkel a 12. könnyű hadosztály jobb szárnya mögé jutni. A századparancsnok, Safáry főhadnagy két lövészszakasszal és egy géppuskás rajjal vonult le a vasúti töltéshez délelőtt tíz órakor, ahol már igen kevés saját erő tartotta magát, sok volt közöttük a fejlövéses hősi halott. Safáry főhadnagy a mocsaras területen lévő kis hídig, mintegy 300 méteres távolságon osztotta el rajait a vasúti töltés mögött, a géppuskás rajt pedig a kis híd alá helyezte. A kis csoport az egyre erősödő szovjet nyomás miatt az elől lévő küzdőket felváltani nem tudta, inkább erősítést és lőszert, főleg kézigránátokat kért. A nap folyamán több szovjet rohamot vertek vissza kézigránátokkal és géppuska tűzzel és még éjszaka, 23 óra körül is megakadályoztak egy előkészületben lévő újabb szovjet rohamot. Mindezek alatt többször is érte őket légitámadás bombázások és rárepülések keretében. Augusztus 11-én, virradat után a szovjetek több újabb rohamot indítottak, de a géppuskás század ezeket is mind visszaverte. Safáry főhadnagy harcosai 24 órán keresztül, 11-én 10 óráig, a visszavonulási parancs megérkezéséig szilárdan tartották a hadosztály jobb szárnyát és megakadályozták az ellene irányuló ellenséges bekerítő törekvéseket. A 18/I. zászlóalj géppuskás századának parancsnoka, Safáry Endre főhadnagy ezért a haditettéért megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét, hadiszalagon a kardokkal. A híd alatt elhelyezett géppuska tüzének irányítója, a géppuskás század egyik szakaszparancsnoka, Kováts József főhadnagy szintén Lovagkeresztet kapott.

 

Forrás: Huszonnégy órás kézigránát harc. A korotojaki vasútvonal 1942. VIII. 10-11.-i védelme. Harccselekmények a magyar királyi honvédség 1941-43 évi harcaiból 3. füzet,, Honvédelmi Minisztérium, Budapest, 1943, 69-73. oldal

Honvédségi Közlöny 1942. november 10.

Edited by Hebime
  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

Salkaházy István főhadnagy és harcosai

 

1942. augusztus 9-én már javában zajlottak a szovjet hídfőképzési harcok a Donnál. A Sztorozsevoje-Arhangelszkoje közötti reteszállásban Salkaházy főhadnagy katonáinak ezen a napon a legkeményebb küzdelmet kellett megvívnia a hajnal óta kétóránként rohamozó szovjetekkel. A reteszállás legénysége a nap folyamán összesen nyolc ellenséges támadást vert vissza. A küzdelem hevességét jól érzékelteti, hogy a harcosok fegyverei egymás után mentek tönkre a megfeszített használattól, úgyhogy a 22. gyalogezred összes fegyvermestere a reteszállásban volt és hol egy-egy kiesett irányzót helyettesítettek, hol pedig a fegyvereket javítgatták. A reteszállásnál a harcok augusztus 16-án fejeződtek be, ezután a szovjetek már nem próbálkoztak itt támadással. A reteszállás harcosai hősies küzdelmük során 22 túlerejű ellenséges rohamot vertek vissza, ebből négyet közelharcban. Bár nekik is jelentősek voltak a veszteségeik, mintegy 120 fő esett el vagy sebesült meg, a szovjetek több száz főt vesztettek a reteszállás előtt, az ellenséges halottakat a védők éjszakánként sebtében szedték össze és temették el állásaik előtt. Salkaházy István főhadnagy, aki augusztus 13-án maga is könnyebben megsebesült, kiemelkedő teljesítményéért megkapta a Magyar Érdemkereszt Tisztikeresztjét, hadidíszítménnyel és kardokkal.

 

Forrás: Megerősített század védelmi harca "reteszállás"-ban Storoschewolje-Archangelskoje 1942. VIII. 6-18-ig. Harccselekmények a magyar királyi honvédség 1941-43 évi harcaiból 3. füzet,, Honvédelmi Minisztérium, Budapest, 1943, 76-79. oldal

Erdős Lajos: Reteszharc Urivnál, Magyar Futár 1942. szeptember 9., 18. oldal

Honvédségi Közlöny 1942. szeptember 1.

Edited by Hebime
  • Upvote 3
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

vitéz Mikecz Kálmán őrnagy és huszárjai

 

1941. augusztus 15-16-án a szovjet erők visszavetésére, és a németek balszárnyának biztosítására vonták előre a 1. lovasdandár lovas alakulatait Nyikolajev közelében lévő Mihajlovkánál. A vitéz Mikecz Kálmán őrnagy vezette 4. huszárezred II. huszárosztálya a két napig tartó harcok során augusztus 15-én rohamot indított a szovjetek ellen, amellyel visszaverték a német 79. gyalogezred oldalában álló ellenséges erőket.

 

Forrás: Bene János: A nyíregyházi huszárok, Nyíregyháza, 1991.

A nyíregyházi huszárok hadinaplója, Nyíregyháza, 1993.

Hadik huszárok hadikrónikája 1941. június 27. - november 3., Jósa András Múzeum, Nyíregyháza

Edited by Hebime
  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

vitéz Póti Károly szakaszvezető

 

Az 1938. november 2-án kihirdetett első bécsi döntés Kárpátalja akkor cseh ellenőrzés alatt levő területeinek egy részét nem juttatta vissza Magyarországnak. A határok őrzésére, ellenőrzésére, megtartására és keleten az át nem adott részek visszafoglalására 1938-ban kezdődött a határvadász alakulatok létrehozása. A 24. Határvadász zászlóalj 1939. januárjában alakult beregszászi helyőrséggel. Az alig felállt zászlóalj hamar átesett a harcérintkezésen és a tűzkeresztségen, hiszen feladatul kapták Nagyszöllős előtt Fancsika és Tekeháza körzetében a cseh páncélos utóvédek megtámadását és átlépve az akkori országhatárt a felbomlott Csehszlovákiától fegyverrel szerezzék meg Kárpátalja vissza nem adott területeit. A fegyveres harcok nemzeti ünnepünkön, március 15-én kezdődtek. E nap kora hajnalán a feketeardói őrs 25 fős szakasza őrsparancsnokukkal, Póti Károly szakaszvezetővel az élen megtámadta a cseh kézen lévő Szászfalu drótakadályok mögé betelepült helyőrségét. A szakasz a községet négy irányból közelítette meg, de a géppuskákkal megerősített helyőrség erős tűzzel fogadta a magyar csapatot. Póti maga vitte és kezelte az őrs golyószóróját, de a támadás során megsebesült az ellenséges tűztõl. Ezt követően a támadás elakadt. „Az a hősiesség, bátorság és önfeláldozó kötelességérzet amellyel a szakaszparancsnok még a legnagyobb tűzben is vezette az őrsöt a legénységre erősítőleg hatott.” Póti a helyettes parancsnokot magához rendelte és neki újabb utasításokat adott. A csehek harckocsival támogatott ellentámadásba kezdtek, de a szakasz nem hagyta magára parancsnokát. Újra megsebesült, de még ekkor is buzdította alárendeltjeit. Tartották az állásukat az ellentámadás alatt és védték a határt életük árán addig, míg a szomszédos őrs erősítése meg nem érkezett. Póti a cseh harckocsi ellentámadásakor közvetlen irányzással, a harckocsi géppuskájából közvetlen közelről kilőtt több, fejét ért lövés következtében életét vesztette. Vele együtt hősi halált halt összesen 13 magyar katona. A harcban tanúsított vitéz és bátor magatartásáért a Kormányzó posztumusz Magyar Arany Vitézségi éremmel tüntette ki. Õ volt, aki harmadikként megkapta ezt a kitüntetést.

 

Forrás: Magyar Katonaújság 1939. május 21.

  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

vitéz Nagy Kálmán százados és huszárjai

 

1944. október 6-án a 20. felderítőosztály és huszárszázadot a bekerítés veszélye fenyegette. A parancsnok, vitéz Nagy Kálmán százados rohamot vezényelt az útjukat elálló szovjet Plijev lovas-gépesített hadtest harckocsijai ellen, a Gyula és Békés közötti terepszakaszon, egy zsilip menti keskeny földsávon. Az Élővíz-csatorna töltése mögül hirtelen felbukkanó, rohamozó huszárok kézigránátokat dobálva vágtattak át a leállított motorral álló szovjet tankok között, melyek legénysége éppen fosztogatott és a huszárokat meglátva páni félelembe törtek ki. A század emberveszteség nélkül kitört a szorongatott helyzetéből és további védőharcokat folytatott a háború végéig.

 

Forrás: Adonyi-Náredy Ferenc és Nagy Kálmán: Magyar huszárok a II. világháborúban, Sárvár, 1990.

Edited by Hebime
  • Upvote 3
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

vitéz Szügyi Zoltán vezérőrnagy és a Szent László hadosztály

 

A Szent László hadosztály a kormányzó utasítására 1944. október 17-én alakult meg a kelenföldi Károly király laktanyában azzal a céllal, hogy Magyarország kiugrási kísérleténél egy német megszállást ellensúlyozzon. Az ezreddé bővített, igen magas harcértékű pápai ejtőernyős zászlóaljból, a szintén elitegységnek számító kormányzói testőr-lövészzászlóaljból, valamint tiszthelyettes képzősökből, továbbá a légierő gépfelszerelés nélkül maradt önkéntes személyzetéből került megszervezésre. Parancsnoka vitéz Szügyi Zoltán vezérőrnagy, vezérkari főnöke vitéz Lajtos Árpád vezérkari őrnagy, tüzérparancsnoka Dárday Vilmos ezredes lett. A kudarcot vallott kiugrást követően a szovjet seregek ellen vetették be. Olyan eredményes volt, hogy az oroszok elnevezték őket a csapatjelvény alapján „bárdos brigantiknak”, és kihirdették, hogy bárkit, akit elfognak, a helyszínen azonnal ki kell végezni. Hadi sikerei miatt a kommunista időkben a "magyar Waffen SS hadosztálynak" bélyegezték meg. Valójában azonban a magyar honvédség elit, hazáját a végsőkig védő alakulata volt.

 

A szovjet csapatok Ipolyság elfoglalása után támadásuk súlyát a várostól északnyugatra, részekkel a Börzsöny hegységen keresztül tovább folytatták, s előretolt kisebb részekkel Nagybörzsöny, Márianosztra, Szob vonalát érték el. Szobnál szemben állt az orosszal a két hét óta tartó súlyos visszavonulási harcokban kimerült 2. magyar páncélos hadosztály a Duna, Diósjenő, Nagybörzsöny közötti sávban. Az Ipolyság felmentésére indított német páncélos támadás Ipolyságtól nyugatra elakadt. 1944. december 22-én a Szent László hadosztály v. Szügyi Zoltán vezérőrnagy parancsnoksága alatt, a harcvezetést a 2. magyar páncélos hadosztály sávjában átvette. A Börzsöny hegységen keresztül két nap óta állandóan erősödő nyomás a 2. páncélos hadosztály csapatait úgyszólván teljesen felmorzsolta, s a Szent László hadosztályra hárult a feladat, hogy az Ipoly vonalát tartsa. Az itt eddig bevetett erők, kb. 8 leharcolt zászlóalj, lényeges segítséget nem jelentettek. Az Ipoly vonalát pedig, s egyben a letkési hídfőt, minden körülmények között tartani kellet, mert ha ezt a vonalat az ellenség átlépi, a párkányi dunai híd kerül veszélybe. A több napon át tartott a kemény küzdelem az Garam-Ipoly környékén. Az új feladat teljesítésére 1944. december 20-án a hadosztály alakulatai gyalogmenetben, vasúti- vagy gépkocsi szállítással, autóbuszokkal, vagy ezek kombinálásával, ahogyan éppen a lehetőségek megkívánták, ahogyan a szükség parancsolta, indultak Mór környékéről a Dunától északra, ahová december 22-én be is érkeztek. Addigra az orosz már a hadosztálytól északra Bénynél állott a Garam völgyében. Állandó támadásaival benyomta a letkési hídfő északi szárnyát, részekkel pedig átkelt az Ipoly torkolati szakaszán és elfoglalta Helembát. Ez volt a helyzet a már félig bekerített letkési hídfőben, amikor a hadosztály csapatai harcba léptek. Az élen beérkező gránátos ezred II. zászlóalja (ejtőernyősök) még december 22. folyamán parancsot kapott és elindult támadásra Helemba visszafoglalására. December 23. folyamán váltakozó harcok, ellenséges támadások és ellentámadások követték egymást, amelyben a hadosztálynak újabban alárendelt 6. gépkocsizó tüzérosztály és egy 21 cm-es német mozsár üteg derekasan kivették részüket. December 24-én hajnalban már érezhető volt a hadosztály csapatainak jelenléte. Visszafoglalták Helembát és az ellenséget az Ipolytól keletre vetették vissza. Az orosz aknavetőkkel támogatott fölényes erejű, meg-megújuló támadásaival szemben, igen súlyos harcokban, a hadosztály kitartott a letkési hídfőben, majd ellentámadásba lendülve Ipolynádasnál az átkelt ellenséget az Ipolyra dobta vissza. A hadosztályhoz beosztott német összekötő tábornok, látva a hadosztály harcait, lelkesen így nyilatkozott: „Így csak hősök harcolnak, akik a veszély fogalmát nem ismerik.” Őrszemeink megfigyelése szerint Szob és Márianosztra között igen élénk ellenséges gépjármű forgalom folyt. Az ellenséges erőnek ez a szakadatlan utánpótlása a déli szakaszon is túlerőbe juttatta az ellenséget. December 25-én mind északon az Ipoly völgyében Vámosmikolánál, mind délen a Duna mentén újabb ellenséges erők érkeztek be. A felderítés szerint 5 motorizált seregtest állott szemben a hadosztállyal. Északon hídverési előkészületeket, a letkési hídfővel szemben harckocsi gyülekezést állapított meg felderítésünk. Délután 3 órakor harckocsikkal megerősített orosz gyalogsági támadás az arcvonalat áttörte. A védőállás csapatainak hősies kitartása, a hadosztálytartalék ellentámadása azonban biztosították, hogy Letkéstől keletre még mindig állták a harcot saját csapataink. Megsebesült a felderítő osztály parancsnoka, elesett 4 századparancsnok, több főtiszt és számos legénységi hősünk áldozta életét, hogy hősies helytállással teljesítsék a parancsot: „A letkési hídfőt tartani kell!" Letkésen 200 fő maradt életben, századonként 18-20 fő, akik Letkés és Kicsind között voltak körvédelemben egy napig, utána orosz fogságba estek. E hősi önfeláldozás azonban a túlerővel szemben kevés volt. A hadosztály december 26-án parancsot kapott a visszavonulásra, a Garamra. Ezután még több mint egy héten keresztül tartóztatta fel az orosz támadást, és egyedül tartotta a Dunára támaszkodó arcvonal déli szárnyát egészen 1945. január 6-ig, amikor kivonásra kapott parancsot.

 

Forrás: Martin Kornél - Ugron István: Fejezetek a Szent László hadosztály történetéből

Edited by Hebime
  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

vitéz gróf szentegyedi és czegei Wass Albert zászlós, erdélyi magyar író és költő

 

1943. júliusában a keleti-frontra vezényelték, Ukrajna területére. A Vállalkozásaim című, haditudósítás jellegű novellájában arról beszél, hogy miként semmisített meg szakaszával egy partizánok uralta erdőben rejtőző ellenséges géppuskafészket néhány nyeles kézigránáttal. Partizánvadászattal megbízott alakulata főként német parancsnokságnak volt alárendelve. Így nem egészen egy hónap leforgása alatt kitüntették a német Vaskereszt I. és II. osztályával. A II. osztályt 1943. december 19-én kapta azért, mert egy elfogott szovjet vallomása révén felszámolt egy egész partizáncsapatot és megakadályozott egy német belvízi uszályhajó ellen tervezett partizánmerényletet is. Az I. osztályt 1944. január 20-án kapta meg, és azért terjesztették fel rá, mert egy többségében német egységet kivezetett a Pripjaty melletti ingoványos, mocsaras területen át a szovjetek átkaroló gyűrűjéből, dacára, hogy felettese előzőleg a megadás mellett döntött. Wass egy kötelet kötve a derekára, két őzet követve fedezte fel a járható ösvényt, mintegy százharminc katonát mentve meg ezzel a haláltól vagy a hadifogságba eséstől.

 

Forrás: Wass Albert katonai érdemei a II. Világháborúban, Virágh Ajtony tanulmánya

  • Upvote 2
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagy

 

Az első világháborúban a k. u. k. 52. gyalogezred századparancsnoka volt. A kelet-galiciai Nowicánál 1917. júliusában tanúsított kimagaslóan önfeláldozó és bátor magatartásáért elnyerte a Tiszti Arany Vitézségi Érmet.

1927-ben a Honvédelmi Minisztérium beosztottja lett. 1933 és 1936 között az Országos Vitézi Szék Főszéktartóság Nemzetvédelmi Osztályának vezetője volt. 1939 márciusában már alezredesként vett részt Kárpátalja visszafoglalásában, mint a 15. kerékpáros zászlóalj parancsnoka. 1941 és 1942 között pedig ezredesi rangban a "József nádor" 2. honvéd gyalogezred parancsnokaként tevékenykedett. 1942 novemberétől a Donnál harcolt, mint a nagykanizsai 9. könnyű hadosztály parancsnoka. A visszavonulás során sorozatosan válságos helyzeteken lett úrrá katonáival. Ugyanakkor sok esetben drasztikus intézkedéseket alkalmazott a fegyelem fenntartása érdekében.

 

„Martsa Sándor ezredessel együtt kíméletlen eszközökkel igyekszik megállítani a szétvert 6. hadosztály még csellengő életben maradottait: „Minden házat átkutattunk, sok pihenő honvédet húztunk ki a házakból.” - „A legnagyobb eréllyel, pisztollyal a kézben indultam a visszaözönlők megfordítására” - közli februárban a budapesti Tiszti Kórház kellemesen fűtött betegszobájából vitéz Oszlányi, s még azzal is eldicsekszik, hogy egész sereg magyar katonát volt kénytelen lemészárolni, amiért a hideg miatt apatikusan nem akartak neki engedelmeskedni.”

 

A Don menti állásokban 12 napig verte vissza hadosztályával az oroszok sorozatos támadásait, s az utóvédek utóvédjeként biztosította a voronyezsi hídfő német erőinek rendezett visszavonulását. Habár a harcokban súlyosan megsebesült, a harcot tovább vezette. A második világháborúban ő volt az egyetlen olyan tiszt, aki példamutató helytállásáért és vitézségéért megkapta a Katonai Mária Terézia-rend Lovagkeresztjét 1944-ben. A kaposvári 10. gyaloghadosztály élén 1944-ben a kárpáti arcvonalon harcolt az országba betörni próbáló oroszok ellen.

 

Forrás: Életrajza

 

Nos nem tudtam, hogy a módszerei miatt beírjam-e, de végül úgy döntöttem, hogy a Don mellett tanúsított helytállása és a Mária Terézia Rend miatt beírom. Lehet egyeseknek ellenszenves lesz, de mindenesetre letett valamit az asztalra.

Edited by Hebime
  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

vitéz csíktaplóczai Lázár Károly altábornagy

 

Egyike az első világháború legszebben dekorált magyar lovastisztjeinek. 1935-36-ban a lovastestőrség parancsnoka. 1936-37-ben a testőrség ideiglenes parancsnoka, majd 1937-től 1944-ig parancsnoka. Vezérőrnaggyá 1942-ben, altábornaggyá 1944-ben nevezték ki. Állandó tagja a kormányzó díszkíséretének. Mint biztonságért felelős személy minden fontos eseményen ott volt, a garden partykon, ünnepségeken, estélyeken, a kormányzó vidéki utazásain a Turán különvonaton. 1944. március 19-én megakadályozza, hogy a német alakulatok behatoljanak a budai Várba. A lakásán rejtegeti a német hadifogságból Magyarországra szökött Howie brit ezredest, aki aztán Náday vezérezredessel Olaszországba repül az angolszász hatalmakkal való tárgyalás céljából. Mint Budapest karhatalmi parancsnoka megakadályozza a fővárosi zsidóság elhurcolását. 1944. okt. 15-én a budai Vár védőőrségének parancsnoka. E tragikus napon Lázár altábornagy ragyogó példát ad a honvédeskü betartásából. A kormányzó utasítására energikusan intézkedik az ún. csendőrpuccs leverésére. Mindhalálig elszánja magát a kormányzó és Vár védelmére. Veesenmayer német főmegbízott követelését az aknazár eltávolítására visszautasítja. A különlegesen képzett és felszerelt SS-ejtőernyős zászlóalj, továbbá a híres Skorzeny-kommandó támadása - Tigris páncélosokkal és a Maria Theresia SS-lovashadosztállyal támogatva - a testőrség tüzében összeomlik, a németek veszteségekkel vonulnak vissza és Lázár csak a kormányzó tüzet szüntess parancsára teszi le a fegyvert. Nem hajlandó felesküdni Szálasira. A Gestapo letartóztatja és Mauthausenbe deportálják, majd 1945 elején átadják a nyilas hatóságoknak. Vádat emelnek ellene, ítélethirdetésre azonban már nem kerül sor. A többi politikai fogollyal gyalogmenetben Bajorországba viszik. Itt éri a háború vége. 1945 jún-ban hazatér. A Honvédelmi Minisztérium igazoló bizottsága aug. 9-én igazolja. A túlélő zsidóság kiállása miatt nem ítélik el.

 

Forrás: Életrajza

  • Upvote 1
medal medal medal medal

Share this post


Link to post
Share on other sites

  • Recently Browsing   0 members

    No registered users viewing this page.